Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. szám - Aradi Gábor: A San Remo-i tárgyalások magyarországi előkészülete / 24–38. o.

államok alperesi szerepkörét az agrárperekben. Ez az intézmény teljesen új volt a nemzetközi jogban. Az intézmény felállításával lezárták Románia és Magyarország reménytelen és eldöntetlen vitáját az optáns ügyben, megkerülték a szuverenitásukra féltékeny utódállamok érzékenységét, idegen, az utódállamoktól független pénzalapot teremtettek a magyar állampolgárok kártérítési igényeinek kielégítésére.

30 A magyar állampolgárok igényeit az alapban létrehozott pénztöke jövedelméből kívánták tehát biztosítani. Erre a célra Jugoszláviának és Romániának 1931-től 1944-ig helyi kártalanítás címén évi járulékot kellett befizetni,

31 a hitelező hatalmak pedig lemondtak az alap javára arról a jóvátételről, amelyet számukra Magyarország 1930. július 1-től 1943-ig fizetni fog. Ugyancsak erre a célra kívánták átutalni a Magyarország által, a különleges pénzügyi követelésekre, 1944-től nekik befizetett évi 13,5 millió aranykorona egy részét. A hitelező hatalmak vállalták, hogy 1930. április 1-től 1966. április l-ig évi járulékot fizetnek, amelynek összege megegyezik a Bulgáriától számukra befolyó jóvátételi összeggel. Az ötödik forrás pedig azok a befizetések voltak, amelyeket Nagy-Britannia, Franciaország, illetve Olaszország vállalt 1931-töl kezdődően. Az Agráralap tőkéje alapján 1943-ig csak kamatozó kötvényeket fog kibocsátani, amelyek törlesztése csak 1944-től indulna meg 1966-ig, növekedő, évi részletekben. Az Agráralap finanszírozása nagyjából öt helyről történt. A finanszírozás kezdő éve két esetben 1930, két esetben 1931, illetve egy esetben 1944 volt. A legutolsó dátum arra a befizetésre vonatkozott, amelyet a magyar államnak kellett teljesítenie különleges pénzügyi követelések címén. Ennek kiemelése azért fontos, mert ez volt az alapja azoknak a támadásoknak,

33 amelyek — mind a párizsi szerződés megkötésének időpontjában, mind később is — Magyarországon, a Bethlen-adminisztráció ellen irányultak. A kritikákban azt kifogásolták, hogy a magyar kormány Hágában illetve Párizsban belement abba, hogy részt vállaljon az optánsok kártérítésében, és ebből a célból a jóvátételen felüli fizetéseket vállalt. (Különösen kihangsúlyozták azt, hogy Bethlen maga is érintett volt az optáns ügyben erdélyi földbirtokosként.) E dolgozatnak nem célja a párizsi egyezmények, illetve ezek magyarországi visszhangjának elemzése. Eddig is csak a téma hátterének megrajzolásához szükséges mértékben érintettük a kérdést. Mégis érdemes felhívni a figyelmet egy-két problémára. A támadások során felhozott vádak ugyanis, mint ahogy ez az eddigiekből is látható, félreértésen alapultak. Újra le kell szögezni, hogy a TBSZ a jóvátételen felül is kötelezően előírt Magyarország számára pénzügyi terheket, tehát itt nem a vállalásról, hanem csak az összeg nagyságáról folyhatott vita. Az Agráralapra vonatkozó egyezmény szerint a kötvények tényleges kifizetése 1944ben kezdődött volna, tehát abban az évben, amikor Magyarország még csak megkezdi a 30 SEBESTYÉN P.: i. m. 56-57.; Magyar Törvénytár, i. m. 103-110. 31 SEBESTYÉN P.: i. m. 103. Csehszlovákia vállalta, mivel a földreform ott még nem fejeződött be, hogy agrárperekkel kapcsolatos vitás ügyeinek egy részét nem az Agráralap révén, hanem a felperesekkel szemben külön-külön rendezi. Más esetekben az Agráralapon belül erre a célra egy Külön Alapot hoztak létre. L.: Magyar Törvénytár, i. m. 107-110. (11-20. cikk) 32 Magyar Törvénytár, i. m. 103-104. 33 A támadások, kritikák tételszerű idézése, felsorolása szétfeszítené ennek az írásnak a kereteit. Összegyűjtésüket, feldolgozásukat az optálás más kérdéseit is vizsgáló dolgozatunkban végezzük el. — A szerző. 37