Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - DOKUMENTUM - Molnár Antal: A váradi püspökség a 17. században a püspöki processzusok tanúvallomásainak tükrében / 23–40. o.

DOKUMENTUM MOLNÁR ANTAL A VÁRADI PÜSPÖKSÉG A 17. SZAZADBAN A PÜSPÖKI PROCESSZUSOK TANÚVALLOMÁSAINAK TÜKRÉBEN A magyarországi katolikus egyháztörténet-írás egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező területe az egyházmegye-történetírás. A 18-19. sz. fordulóján, majd a 19. sz. végén sorra jelentek meg az egyes püspökségek és érsekségek történetét tárgyaló monográfiák. Míg a korábbi, latin nyelvű kötetek szinte kizárólag a püspökök életrajzgyűjteményeiből álltak, addig a millenniumi monográfiák némelyike komplex képet nyújt az egyházmegye teljes intézményrendszerének (legalábbis középkori) múltjáról. A püspökségek történetének kutatása a két háború között újabb lendületet nyert az (elsősorban veszprémi, váci és győri) egyházmegyei történeti munkaközösségek megalakulásával és kiadványsorozataik megjelentetésével. A szakirodalom futólagos áttekintésével is nyilvánvalóvá válik, hogy a történészek elsősorban az egyházmegyék középkori, illetve 18-19. századi múltja iránt mutattak érdeklődést, a 16-17. sz. története a legtöbb püspökség esetében fehér foltnak, vagy a két másik korszaknál jóval kevésbé feltárt területnek számít.

1 A jelenség magyarázata az egyháztörténet-írás hagyományos középkor-történeti érdeklődése mellett mindenekelőtt a forrásadottságokban rejlik. Az egyházmegyék nagy része a reformáció és a török hódítás idején súlyos válságba került, intézményrendszere széthullott, levéltáraik pedig általában csak a 18. századtól kezdve őriznek összefüggő irategyütteseket." E historiográfiai modell a váradi püspökség történetírására is érvényes. Első monográfusa Gánóczy Antal nagyváradi kanonok, a római Árkádia tagja volt.

3 Őt követte Keresztúri József Alajos nagyváradi akadémiai tanár, aki szintén latin nyelvű, kétkötetes munkában tárgyalta a püspökség és a káptalan históriáját. Az egyházmegye alapos középkori történetét Bunyitay Vince állította össze. Háromkötetes müve nemcsak püspök-életrajzokat nyújt, hanem részletesen tárgyalja valamennyi egyházi intézmény: a káptalanok, kolostorok, plébániák történetét, és a szűkös forrásadottságok engedte mértékben kitér az egyházmegye vallási és kulturális életének bemutatására is. Bunyitay munkájának negyedik kötete, amely a püspökök történetét tartalmazza az 1566-1780 közötti időszakban, csak félszázaddal később látott napvilágot, Málnást Ödön gondozásában. Ez utóbbi kötet török kori fejezetei, a szerzők kiterjedt levéltári kutatásai ellenére is, jól példázzák a rossz forrásadottságokat, hiszen a főpásztorok többé-kevésbé A magyarországi egyházmegye-történetírás teljesítményeit és feladatait VANYÓ TIHAMÉR tanulmányai foglalták össze: Hogyan írjuk meg egy egyházmegye történetét? Regmim Egyháztörténeti Évkönyv, 2. (1937) 3-18; UÖ.: A plébániatörténetírás módszertana. Regnum Egyháztörténeti Évkönyv, 4. (1940-1941) 17-23. Vö. még: KOSZTA LÁSZLÓ: A középkori magyar egyházra vonatkozó történeti kutatások az utóbbi évtizedekben. Aetas, (1993) 71-74. VANYÓ TIHAMÉR: Egyházi források művelődéstörténeti jelentősége. Századok, 125.(1991)337-341. GÁNÓCZY, ANTONIUS: Episcopi Varadinensesfidediplomatumconcinnati. I-1I. Viennae, 1776. KERESZTÚRI, JOSEPHUS ALOYSIUS: Compendaria deschptio fundationis ac vicissitudinis episcopatus et capituli M. l'aradinensis. l-II. Magno-Varadini, 1806. BUNYITAY VINCE: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. I-1II. [1566-ig]. Nagyvárad, 1883-1884.