Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - DOKUMENTUM - Molnár Antal: A váradi püspökség a 17. században a püspöki processzusok tanúvallomásainak tükrében / 23–40. o.

részletes életrajzai az egyházmegyével kapcsolatban csupán a püspökök birtokmegőrző és adóztatási törekvéseire térnek ki. Az egyházmegye vallási viszonyairól, a katolikus szórványok helyzetéről és lelkipásztori ellátásáról a jezsuiták váradi működésének meglehetősen sommás ismertetésén túl nem találunk a kötetben adatokat.

6 A váradi püspökség történetének alapvonalai megegyeznek a többi dél- és keletmagyarországi egyházmegye sorsának jellegzetességeivel. A viszonylag későn, Szent István király uralkodásának második felében vagy /. András király idején alapított bihari püspökség székhelye Szent László király idején került Váradra. Az egyházmegye a kalocsai érsekség szuffraganeusa volt, a középkorban hat főesperességre oszlott, és magába foglalta Bihar és Békés megyék területén kívül Zaránd és Kolozs megyék részeit is.

7 A váradi egyházmegye viszonylag kis területe ellenére a gazdagabb magyarországi püspökségek közé tartozott, országos jelentőségét pedig a székesegyházában eltemetett Szent László sírja körüli kultusz ápolása biztosította.

8 A 16. sz. derekán a püspökség mintegy kétharmada az Erdélyi Fejedelemséghez, keleti harmada pedig az Oszmán Birodalomhoz került, ennek következtében az egyházmegye másfél évszázadra (1692-ig) megszűnt létezni. A püspökség végső pusztulása 1556-ban kezdődött: ekkor halt meg utolsó rezideáló főpapja, Zabardy Mátyás. A következő évben a székeskáptalan tagjai is elhagyták a várost, 1566-ban pedig a püspöki székhely utolsó egyházi testületét, a Szent István társaskáptalant az erdélyi országgyűlés utasította ki a városból. Ugyanebben az esztendőben került a békési részeket védő gyulai vár török uralom alá. A helyi források hiánya a 16-17. századi egyháztörténet esetében is jelentősen felértékeli a katolikus egyház központjában, Rómában található szentszéki és szerzetesrendi levéltárak anyagát. Ugyanakkor ezen gyűjtemények dokumentumai, néhány fontos kivételtől eltekintve, az egyházmegyék török kori története szempontjából csak kis mértékben hasznosíthatók.

10 A jelzett kivételek közül forrásérték tekintetében legelső hely a Hitterjesztési Kongregáció (Sacra Congregatio de Propaganda Fide) levéltárát illeti meg, amely 1622-től kezdve a római missziószervezés teljes forrásanyagát tartalmazza." A Szentszék a 17. században a három részre szakadt ország egész területén megszervezte a missziós egyházszervezetet, amely a rendes egyházi hierarchiával párhuzamosan működött. A missziós intézményrendszer működésének története tehát pontosan azoknak a kérdésköröknek (a lelkipásztorkodás történetének, a felekezeti megoszlásnak, a plébániahálózat újjáéledésének, a népi vallásosságnak) a 6 BUNYlTAY VlNCE-MÁLNÁSI ÖDÖN: A váradi püspökök a száműzetés s az újraalapítás korában (15661780). Debrecen, 1935. (A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig, IV.) ' KRISTÓ GYULA: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Bp., 1988. (Nemzet és Emlékezet) 474-482; UÖ.: Szent István püspökségei. írások Szent Istvánról és koráról. Szeged, 2000. 131-132. 8 ALMÁSI TlBOR: Váradi püspökség. Korai magyar történeti lexikon. Föszerk.: KRISTÓ GYULA. Bp., 1994. 712. '' BUNYITAY V.: i. m. I. 411-446., II. 180-188., 215-217; TÓTH-SZABÓ PÁL: Nagyvárad az erdélyi fejedelmek s a török uralom korában. A Jászóvári Premontrei Kanonokrend Nagyváradi Főgimnáziumának értesítője az 1903-1904. iskolaévről. Nagyvárad, 1904. 52-56; ZovÁNYl JENŐ: Mi történt a nagyváradi káptalannal 1566-ban. Századok, 69. (1935) 269-272. "' VANYÓ TIHAMÉR: A Vatikáni Levéltár és kutatása. Levéltári Közlemények, 43. (1972) 157-162; VANYÓ T.: Egyházi források, i. m. 332-337. " A Propaganda Kongregáció levéltárában GALLA FERENCNEK az 1930-as években végzett kutatásai után a magyar forrásfeltárás az elmúlt évtizedben indult meg rohamléptekben, mindenekelőtt SAVAI JÁNOS, TÓTH ISTVÁN GYÖRGY és MOLNÁR ANTAL munkájának eredményeként. A magyar kutatások áttekintése és bibliográfiája: MOLNÁR ANTAL: Katolikus missziók a hódolt Magyarországon (1572-1647). Bp., 2002. (Humanizmus és Reformáció, 26.) Sajtó alatt. 24