Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 2. szám - KILÁTÓ - Majtényi György–Seres Attila: Magyarország és a KGST: a KGST iratainak utóélete – a KGST történelmének nyitott kérdései / 34–43. o.

megindult folyamat, ugrásszerűen növekedett a Szovjetunióba — és kis mértékben nőtt a kisebb tagállamokba — irányuló kereskedelem; meggyengültek viszont a "nemKGST-országokhoz" fűződő gazdasági kapcsolatok: főleg a szovjet nyersanyagra és igényekre alapozott iparágakat fejlesztették. Szovjet és magyar kormányzati körökben egy fegyveres konfliktus kirobbanását is valószínűsíthetőnek tartották. A gyorsított ütemű iparosítás egyik fő mozgatórugója a "népi demokráciák" katonai erejének növelése volt. Ez megmutatkozott a beruházások arányszámaiban, a hadiipari potenciál növelésében. A nehézipari termelés részarányának növekedése ugyanakkor a magyar ipar szerkezetének átalakításából, modernizációjából is következett. Az erőforrások koncentrációjának, a nehézipar fejlesztésének voltak előzményei a második világháború alatt is. Az okok között említhető az újjáépítés, a jóvátételi kötelezettségek, és a gyorsított iparosítás miatt keletkezett termelési eszközkereslet is. Az ötéves terv megindításával (1950) egyidőben tovább központosították a gazdaságirányítást.

4 A helyreállítási időszakban (első hároméves terv) elért gazdasági növekedést próbálták fokozni — főleg az extenzív iparfejlesztés eszközeivel.

5 1953-ban Sztálin halála után a szovjet vezetés jelszavaiban "fogyasztásorientált" gazdaságpolitikát hirdetett. A Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) Központi Vezetősége (KV), a szovjet pártvezetés irányváltását követve, valamint a termelékenység növelését elősegítő intenzív fejlesztés lehetőségét is szem előtt tartva, határozatában kitért a korábbi gazdaságpolitika hibáira. A gazdaságpolitikai fordulat egyik elsődleges jellemzőjének a nehézipar fejlesztésének mérséklése, a mezőgazdasági beruházások arányának növelése nevezhető. A gazdasági irányváltások egyaránt értelmezhetők a gazdaságpolitika "külső" és "belső" feltételeinek megváltozásaként. Az elemző hajlamos arra, hogy ezek közül — az elemzés céljának, illetőleg a vizsgált források jellegének megfelelően — egyiket vagy másikat hangsúlyozza. A kérdéskör összetett voltát Magyarország és a KGST kapcsolatáról szóló források elemzése is érzékeltetheti. A gazdaságtörténeti szakirodalom szerint az iparfejlesztés "nehéziparosító hullámait" Magyarországon a gazdaságirányítás centralizációja, a külgazdasági szempontok elsődlegessége jellemezte. Az átszervezések, a központosítások főleg az erőforrások koncentrációját, a tervirányítás hatásfokának növelését célozták. Ezekkel szemben különítik el a gazdaságtörténészek azokat a korszakokat, amelyekben csökkent a nehézipari beruházások aránya és reformidőszakként jellemzik ezeket (1953-1955, 1956-1958, 1966-1972-ig valamint 1979-től kezdődően).

6 A növekedési ütem Az egyetlen ipari minisztériumot ágazati alapon fölosztották; 1949-töl a különböző gazdasági tárcák és intézmények munkáját a Népgazdasági Tanács irányította. A gazdaságpolitika fo célja a minél gyorsabb termelésnövekedés elérése volt. 1950 és 1955 között több mint 200 központi prémiumrendelet és utasítás látott napvilágot. A legfontosabb, az 1952. november 1-jei rendelet (456/3/1952. M. T. sz.) a termelési terv túlteljesítését jelölte meg legtöbb prémiumfeladatként. Az első három éves terv időszakában, úgy tűnik, a gazdasági növekedést a tervezettnél kisebb munkáslétszám nagyobb hatékonyságú foglalkoztatásával érték el. Az ipari munkaerő-létszám évi több, mint 10%-os növekedését irányozták elő, viszont az első ötéves terv. L.: STARK. ANTAL: Iparfejlesztésünk három évtizede. Közgazdasági Szemle. 1975. 4. sz. 425^134. Ebben az összefoglalásban elsődlegesen UNGVÁRSZKI ÁGNES könyvére támaszkodtunk. Ő hat-nyolc éves gazdaságpolitikai ciklusokat különít el, s ezeket az időszakokat "megújító", valamint "doktriner szakaszodként jellemzi. Az utóbbiakban értelmezése szerint növekedett a nehézipari beruházások aránya, s erősödött a 37