Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 2. szám - KILÁTÓ - Majtényi György–Seres Attila: Magyarország és a KGST: a KGST iratainak utóélete – a KGST történelmének nyitott kérdései / 34–43. o.

örökségét képezi, és ezen országok levéltárai - egy elektronikus segédlet létrehozása révén - kölcsönös erőfeszítéseket tesznek majd annak érdekében, hogy az iratanyag már a közeljövőben hozzáférhetővé váljék a kutatók számára. Ugyanakkor multilaterális egyezményt kell kötni, melyben a résztvevő levéltári szervezetek garantálják államaik támogatását a nemzetközi projekt végrehajtásához. A konferencián elfogadott dokumentum kitért arra is, hogy pontosan meg kell határozni a KGST levéltárának jogi státuszát és az iratokhoz való hozzáférés szabályait. Mindazonáltal több kérdés továbbra is nyitva maradt, így több volt tagállam képviselője nem írta alá a dokumentumot, például Románia vagy Bulgária levéltári delegáltjai. Nem tudható még, hogy a konferencián elfogadott jegyzőkönyv "elvi" jellegénél fogva vajon mennyire lesz átültethető a gyakorlatba, és milyen mértékben könnyíti meg a KGST központi szerveinek iratanyagához való hozzáférést? A tervek megvalósulása sem kizárt, hiszen a Komintem iratanyagát a moszkvai Orosz Állami Társadalom- és Politikatörténeti Levéltárban hasonlóképp, nemzetközi közreműködéssel létrejött projekt segítségével dolgozták fel. Az orosz kollégák szemei előtt talán ennek a vállalkozásnak a sikere lebegett, s ebből kiindulva vetették fel, hogy a KGST-iratok feldolgozása nemzetközi együttműködés keretében történjék. Magyarország és a KGST Magyarország és a KGST kapcsolata monografikusán egyelőre feldolgozatlan területe a hazai történettudománynak. E viszonyt ezúttal a KGST magyarországi intézményrendszerének kiépülésén keresztül szeretnénk jellemezni. Nemcsak a gazdasági kapcsolatokban bekövetkező változásokat kívánjuk így jellemezni, hanem levéltárosként az e szervek működésével kapcsolatban keletkezett •— a Magyar Országos Levéltárban őrzött — forrásokat és az ezekkel kapcsolatos kutatási-értelmezési lehetőségeket is. A kérdéskör a külgazdasági kapcsolatok átrendeződésén keresztül is vizsgálható. Már 1945-46-ban napvilágot láttak olyan közgazdasági elemzések Magyarországon, melyek azt tárgyalták, hogy a szomszédos országokkal miképp lehetne szorosabbra fűzni a gazdasági kapcsolatokat. Az 1948-as év elejéig határozottan jelentkezett az ezekkel az országokkal való — politikai, gazdasági — együttműködés igénye.

2 A szovjet pártvezetés felsőbb köreiben azonban ekkor a kisebb országok közötti együttműködési egyezményeket nem kívánatosnak találták. Ehelyett a szocialista tábor más országaihoz hasonlóan, Magyarországon is a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági szálak erősítését szorgalmazták. A szovjet kapcsolat mellett, a szövetségi rendszeren belüli önellátás eszméje is egyre inkább meghatározóvá vált a külgazdasági stratégia szempontjából. Részben ez határozta meg az 1948 végére kialakult nemzetközi gazdasági együttműködési terveket. 1948-tól kezdődően fokozatosan erősödtek a Magyarországot a Szovjetunióhoz fűző kereskedelmi kapcsolatok.

3 A külgazdasági kapcsolatok tekintetében a KGST megalakulásával (1949 január, Moszkva) összefüggésbe hozható, hogy Magyarországon folytatódott az 1948-ban 2 PETŐ IVÁN-SZAKÁCS SÁNDOR: A hazai gazdaság négy évtizedének története. Bp„ 1985. 92-94. 3 Megjelent: Pravda, 1948. január 21. PETŐ I.-SZAKÁCS S.; i.m. 94-95. 36