Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 2. szám - KILÁTÓ - Majtényi György–Seres Attila: Magyarország és a KGST: a KGST iratainak utóélete – a KGST történelmének nyitott kérdései / 34–43. o.
A magyar javaslatok kedvező fogadtatásra találtak, és a résztvevő levéltárak és szervezetek képviselőiből határozati bizottság alakult a konferencia tapasztalatait összegző memorandum megfogalmazására. A KGST iratanyagának közös szellemi örökséggé nyilvánítását a bizottság azzal a feltétellel támogatta, hogy ezt az utódállamok levéltári vezetőiből alakítandó grémiumnak kell majd kimondania. Ugyanennek az állandó bizottságnak a feladatául szabták, hogy meghatározza a KGST iratanyagának őrzésével, és a - tudományos kutatás igényeit kielégítő, közös szempontrendszer alapján történő - levéltári feldolgozásával kapcsolatos konkrét leendőket. A nyilatkozat kimondta továbbá: a konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy a már nem létező szervezetek levéltárainak helyzetével és fenntartásával kapcsolatos kérdések az egykori tagállamok további együttműködését igénylik, s az együttműködő államok levéltárainak minden esetben "a szabad hozzáférhetőség" elve szerint, illetőleg a közös levéltári gyakorlatban általánosan elfogadott elvek és szempontok szerint kell eljárniuk. Legsürgetőbb feladatnak egy, a megszűnt szervezetek levéltári anyagára vonatkozó alapvető információkat tartalmazó jegyzék összeállítását tartották. Ennek publikálását követően további célként a KGST-szervek teljes iratanyagát feldolgozó segédlet elkészítését jelölték meg. A konferencia résztvevői elhatározták továbbá azt is, hogy a Varsói Szerződés okirataihoz való hozzáférést elősegítő politikai-diplomáciai lépések megtételét szorgalmazzák. A kérdések tisztázására és egy konkrét cselekvési program kidolgozására az Orosz Szövetség Levéltári Szolgálat és az Orosz Állami Gazdasági Levéltár értekezletet hívott össze Moszkvába 2000 májusára. A konferencián Körmendy Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgató-helyettese és Seres Attila, levéltáros vettek részt. Az ott elhangzott referátumok a KGST iratanyagának jogi státuszával, feldolgozottsági szintjével foglalkoztak, illetve egy elektronikus adatbázis megteremtésének lehetőségéről szóltak. Az eseménynek az adott külön jelentőséget, hogy a volt KGST-tagállamok levéltárainak képviselői ezúttal betekinthettek az orosz gazdasági levéltárban őrzött iratanyagba. Az értekezleten az orosz kollégák felvetették egy olyan nemzetközi projekt kidolgozásának gondolatát, melynek keretein belül lehetőség nyílna az iratok rendezésére s tartalmuk elektronikus formában történő rögzítésére. Jelezték, hogy a terv megvalósításához nemzetközi pénzügyi segítséget várnak, főképp az iratanyag nyilvánossá tételében leginkább érdekelt egykori tagállamok levéltári szervezeteinek részéről. A KGST ülésszaka 46. budapesti záróülésén készült jegyzőkönyv 5. szakaszában foglaltak szerint az egykori tagállamok természetes és jogi személyei számára a Szovjetunióban akkor érvényes jogszabályok szerint hozzáférhetővé kell tenni a Tanács iratanyagát. A vitában kérdésként felmerült, hogy mely országok kutatóira vonatkoztatható ez a rendelkezés, például a Szovjetunió jogutódjának számítanak-e ebben a tekintetben Ukrajna, Belorusszia vagy az egykori közép-ázsiai szovjet tagköztársaságok? Másfelől, hogy más államok pl. a nyugat-európai országok kutatói hogyan férhetnek hozzá az iratokhoz? Megfogalmazódott továbbá az a kérdés is, hogy az iratanyag sorsáról dönthet-e egy levéltári szakmai grémium vagy az érdekelt országoknak diplomáciai síkon kell megoldást találniuk a problémákra. Az értekezlet résztvevői végül elfogadtak egy "elvi jelentőségű jegyzőkönyvet", mely kimondta, hogy a KGST iratanyaga az egykori tagországok közös levéltári 35
