Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 2. szám - Kenyeres István–Sarusi Kiss Béla: A közjegyzőknél keletkezett iratok jogi helyzete, levéltári átvételük problémái / 27–33. o.

iratok sorsa azonban továbbra is kétséges, mivel az 1999. évi XLIV. te. 166. §.-a értelmében felállításra kerülő ún. Közjegyzői Levéltár (sic!) csak a 1992. január l-jén már meglévő, illetve az ezt követően hivatalba lépett közjegyző okiratait, nyilvántartásait és hivatali bélyegzőit fogja őrizni, amennyiben a közjegyző szolgálata megszűnt vagy áthelyezték. Az 1992. jan. 1-je előtt keletkezett közjegyzői iratok őrzését az idézett te. 169. §-a továbbra is a fővárosi, ill. megyei bíróságok hatáskörébe utalja. A fentiek értelmében tehát a jelenlegi szabályozás szerint a megyei, fővárosi bíróságok (egykori közjegyzői) irattárai fogják őrizni az 1972 és 1991 közötti valamennyi közjegyzői okiratot, mégpedig határidő nélkül, tehát elvileg soha nem kerülhet levéltári őrizetbe.

3 Ezen időszak iratai azonban még jó pár évig, évtizedig "élő" anyagnak számítanak, sorsukról pedig mindenképpen majd intézkednie kell az IM-nek, illetve az OIT-nak.

4 A hagyatéki iratok A hagyatéki iratok esetében nem sikerült annak nyomára bukkanunk, hogy törvény, rendelet vagy más utasítás született volna az 1951. évi utasítás előtt azok selejtezésére. Az 1925-ben a közjegyzők iratanyagainak selejtezésére vonatkozó IM utasítás nem tesz kifejezett említést a hagyatéki ügyek iratanyagáról, csak a "hagyatéki tárgyalások könyveiről", amelyeket tíz év után selejtezendőnek minősít, valamint minden olyan iratot 35 év után selejtezendőnek tart, amely sem az 1 § (ld fent) sem a 3 § hatálya alá nem tartozik (ahol nem sorolja fel a hagyatéki iratokat). Ennek az lehetett az oka, hogy a közjegyzői intézmény felállítása óta eltelt időszak alatt a bíróságok voltak a hagyatéki eljárás legfontosabb intézményei, a legfontosabb intézkedések ott születtek, az eljárás iratait így ott őrizték, vagyis a közjegyzők, ha részt vettek a hagyaték intézésében és az összes iratot a bírósághoz tették át. A 1875:35. sz. közjegyzői törvény szerint a közjegyzők csak bírói, vagy az örökösök által adott megbízások alapján bonyolíthatták részben vagy egészben a hagyatéki tárgyalást, amelynek befejezése után az összes iratot a bírósághoz kellett beterjeszteni. Az 1894:16. tv 51. §-a szerint azonban már a közjegyzőket kellet megbízni a hagyatéki tárgyalás vezetésével.

5 3 A francia történész véleményünk szerint joggal nehezményezi a közjegyzői iratanyagok kutatásának ilyenfajta korlátozását. BLOCH, MARC: Történelem védelmében avagy a történész mestersége. A történész mestersége. Bp., 1996. 58. A francia tapasztalat azt mutatja, hogy a közjegyzői okiratok levéltári átvételére hosszútávon mindenképpen meg kellene teremteni a lehetőséget. 4 A törvényi szabályozás fenti értelmezését a Fővárosi Bíróság elnökhelyettes. Pallósi Gizella elfogadta. Ez lehetővé tette, hogy levéltárunk minden okiratot átvehessen 1956-tal bezárólag. (Azért csak eddig, mert a már korábban átvett segédletek kb. eddig terjednek.) 5 Az örökösödési eljárást tárgyaló 1894/XVI. te. a következő fontosabb rendelkezéseket tartalmazza a közjegyzőkre vonatkozóan: 6. § Az örökösödési eljárás kizárólag a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozik. A gyámhatóság, a kir. közjegyző és a községi elöljáróság örökösödési ügyekben a törvényben megállapított korlátok között járnak el. 7. § Az örökösödési eljárásra az a kir. járásbíróság illetékes, melynek területén az örökhagyónak utolsó rendes lakhelye volt. 51. § A hagyaték tárgyalásának vezetésével kir. közjegyző bízandó meg. 74 § "A hagyaték tárgyalásának befejezésével a kir. közjegyző az összes iratokat az illetékes járásbíróságnak mutatja be." 30