Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 2. szám - Kenyeres István–Sarusi Kiss Béla: A közjegyzőknél keletkezett iratok jogi helyzete, levéltári átvételük problémái / 27–33. o.

A fent részletesen tárgyalt, az '50-es évek elején a közjegyzői anyagok selejtezéséről készült útmutató a hagyatéki iratok selejtezéséről a következőket rendeli: "a hagyatéki eljárással kapcsolatosan keletkezett anyagot csak annyiban kell megtartani, amennyiben az ugyanazon évre vonatkozó járásbírósági hagyatéki iratanyag megsemmisül;" illetve "a hagyatéki (örökösödési) ügykönyveket és a hozzájuk készített betűsoros névmutatókat [abban az esetben kell megtartani], amennyiben a kapcsolatos iratanyag is megtartandó." Ez alól csak a már fentebb említet esetben tett kivételt: ha a hagyatéki ügy tartalma, akár személyi, akár tárgyi vonatkozásainál fogva "történelmi érdekesség". A hag>atéki ügyek a 130/1957. (I. K. 20.) IM utasítás 3. § (1) bekezdésének d) pontja szerint 35 év után selejtezhetők (a rendelet azt is megengedi, hogy a segédleteket is selejtezzék). A 108/1971. (I. K. 8.) IM. ut.) f) pontja szerint a közjegyzői hagyatéki ügyek húsz év után selejtezhetőek, a hagyatéki lajstromok pedig nem adhatóak át a levéltárnak, a jelenleg érvényben lévő 109/1981. (I. K. 5.) IM. utasítás mellékletének a g., pontja szerint a közjegyzői lajstromok (hagyatéki ügyek), ügykönyvek (okiratok) és ezek mutatói 25 év után levéltárba kerülnek, valamint (és itt most pontosan kell idéznünk a meglehetősen talányos és sok félreértésre okot adó részt), "hagyatéki ügyek iratai (neves személyiségek stb.)" nem selejtezhetőek, illetve 25 év után levéltárba kerülnek. Az útmutatóban foglaltak végrehajtásának értékeléseként ma már elmondhatjuk. hogy a (budapesti) közjegyzői iratanyagban a rendelet, illetve az útmutató megszületése előtt keletkezett iratanyagok esetében, az okiratok tekintetében általában nem, a hagyatéki iratanyagnál azonban végrehajtották. Az állami közjegyzők ugyanis kihasználták azt a lehetőséget, hogy az okiratoknál sokkal terjedelmesebb hagyatéki iratoktól megszabaduljanak. Valószínűleg ekkor még a budai és a pesti járásbíróságokon a hagyatéki iratok rendelkezésre álltak (bár ekkor sem a közjegyzőknél őrzött terjedelemben).

6 Meghökkentő a 9500/1951 sz. rendelet 4. § (3. bek.) pontja, miszerint 5 éves őrzési időt állapított meg "az egyéb iratokra", tehát a hagyatéki ügyekre is. Ezt a nyilvánvaló tévedést már az 1957-es IM rendelet módosította (az őrzési időt hétszeresére növelték), de addigra a szűkös elhelyezési gondok miatt gyakorlatilag teljesen kiselejtezték, a magánközjegyzőknél 1944-ig keletkezett, és 1928-tól már náluk irattározott hagyatéki ügyeket. A szocialista korban keletkezett hagyatéki ügyek problémája — amely talán sokkal akutabb levéltári kérdés —, félreértelmezhető az IM utasítások és az eltérő levéltári selejtezési és iratátvételi gyakorlat miatt. Az 1981-ben születet IM rendelet kétértelmű megfogalmazása arra a gyakorlatra vezetett egyes bíróságokat, illetve levéltárakat, hogy a levéltár munkatársai (visszamenőlegesen) a "neves személyiségek stb." kitételt értelmezve a lajstromkönyv bejegyzései alapján eldöntötték, hogy mely hagyatéki iratok érdemesek megőrzésre, a többi iratnál pedig teljes selejtezést engedélyeztek. A "hagyatéki ügyek iratai (neves személyiségek stb.)" kitétel azonban véleményünk szerint nem azt jelenti, hogy csak "a neves személyiségek" iratait kellene megőrizni, A budai járásbíróságon kevés hagyatéki irat maradt meg, a Pesti Központi Királyi Bíróságról teljes sorozat, de csak a hagyatéki végzések, esetlegesen leltárak és a halotti szemle iratai kerültek levéltárunkba. Ezeken a bíróságokon részben a BUSZ változása miatt az 1950-es évektől nem található hagyatéki ügy. 31