Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 2. szám - Kenyeres István–Sarusi Kiss Béla: A közjegyzőknél keletkezett iratok jogi helyzete, levéltári átvételük problémái / 27–33. o.

szervek selejtezésénél amelyet "tudományos, illetőleg történeti jelentőségű vagy levéltári szempontból egyébként értékes iratok kiválasztásánál figyelembe kell venni." (5. § (2) bekezdése).

2 Az elkészült útmutató szerencsére ellentmondott a rendeletnek, mivel csak kevés kivétellel rendelte el a közjegyzői iratok selejtezését. Feltétlenül meg kellett tartani, az "okiratokat és végrendeleteket, az okirattárba lehelyezett tanúsítványokkal kapcsolatos jegyzőkönyvek kivételével. Utóbbiakat is meg kellett azonban őrizni, ha az ezekhez tartozó fordított, előmutatott, vagy másolt okiratnak a másolata megvolt, és a tanúsított tény vagy a másolatban megőrzött okirat tartalma, akár személyi, akár tárgyi vonatkozásainál fogva "történelmi érdekesség". Az útmutató még három pontban sorolta fel a feltétlenül megőrzendő iratokat, elsősorban természetesen — az okiratokhoz tartozó ügykönyveket, mutatóikat, a végrendelkezők jegyzékét és a váltókönyveket, — a hitbizományi javak leltározása során keletkezett minden iratot, a jelentősebb csődtömegek leltározásának árverésének foganatosítása során keletkezett iratokat (ezek azonban általában csak véletlenül, másolatban maradhattak a közjegyzőnél, mert az eredetieket a megbízó bíróságnak kellett visszaküldeni.). — a kereskedelmi társaságok közgyűlési vagy választmányi határozatai tanúsítása folytán a közjegyzői irattárban megőrzött közgyűlési határozatok másolatát. Az útmutató második pontjában a "csak esetlegesen" megtartandó iratokat sorolja fel. A fent említett tanúsítványokkal kapcsolatos iratokon kívül az okiratok közül ide tartoznak a közjegyző magánmegbízásán alapuló kiemelkedően jelentős történelmi, tudományos vagy művészeti jelentőségű tárgyakkal, személyekkel vagy eseményekkel szoros kapcsolatot mutató iratok is. (A hagyatéki ügyekről lásd az alábbiakat.) Látható, hogy az útmutató nem tette lehetővé az okiratok selejtezését. Csak a bizonyos bírói megbízások során keletkezett nem okirattári anyagot, a fordításhitelesítések, bírói megbízások könyveit, valamint a megőrzésre átvett okiratok és értékneműekről vezetett segédkönyveket lehetett selejtezni. Az útmutatót — ahogy ezt a rávezetett megjegyzésből megtudjuk — minden állami közjegyző részére, valamint Budapesten a közjegyzői iratokat őrző bíróságoknak kellett eljuttatni. A 9500/1951 rendeletet kiegészítette az igazságügy-miniszter 958/1952. IM számú utasítása, amely kimondta, hogy a jelentős munkásmozgalmi vonatkozású iratokat kiselejtezni nem szabad, hanem az őrzési idő lejártával a Magyar Munkásmozgalmi Intézetnek kell átadni. Az ügyben történt következő fejleményt a 130/1957. (I.K.20.) IM utasítás hozta, amelynek 3. §-ának e) pontja szerint továbbra sem selejtezhetők ki a végrendeletek, az öröklési szerződések és a megőrzésre átadott okiratok, valamint az f) pont szerint az eredeti közjegyzői okiratok, majd a 8. §. (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az igazságügy miniszter elrendelheti a 3. §. (3) bekezdésében felsorolt iratok az illetékes közlevéltár részére történő átadását, ha a 35 évi őrzési idő letelt és az illetékes levéltár azt kéri. Az útmutatót el is készítették "a közjegyzői irattárak és okirattárak selejtezéséhez", a levéltárunk fonddossziéjában található példányon azonban semmilyen nyilvántartási szám nem szerepel. 28