Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. szám - DOKUMENTUM - D. Tóth Béla: Gróf Klebelsberg Kunó két levele 1924-ben báró Korányi Frigyes pénzügyminiszterhez az állami színházak támogatásáról / 41–52. o.

A miniszter által is aláírt levél elküldésének dátuma: 1924. július 2. Kissé furcsáilhatjuk, hogy a névtelen levél szinte minden sora, a tények ellenőrzése nélkül átkerülhet egy miniszter által aláírt levélbe, de ez a tényen, a levél elküldésén mit sem változtat. Klebelsberg gróf válasza nem sokat váratott magára: „Budapest, 1924. július hó 12.-én. Tisztelt Barátom! Folyó évi június hó 30.-án kelt és az állami színházakra vonatkozó nagybecsű leveledre válaszolva van szerencsém az alábbiakban tájékoztatni: Eddig tényleg előfordult az, hogy az állami színházak legkiválóbb művész-tagjai a közönségre gyakorolt kivételes vonzóerejükre való utalással az átlagos értékű tagokkal szemben természetszerűleg bizonyos kedvezésekben részesültek, mert úgy vélték, hogy lényegesen hozzájárulnak az állami színházak látogatottságához és ezáltal a bevételeket gyarapítják. Ebben a tekintetben leginkább Környey Béla a m. kir. Operaház hőstenorja vezetett. Az ez évi, illetve az 1924/25. színiévadra vonatkozó szerződési ajánlatok kifejezetten kizártak mindenféle rendkívüli előnyöket, és ennek a körülménynek tudható be, hogy többek között éppen Környey Béla volt az, aki az új szerződési ajánlatot nem fogadta el. Az állami színházak vezetőségét utasítottam, hogy emellett az új álláspont mellett minden körülmények között kitartson. Az állami színházak vezetősége már áttért a havi fizetések rendszerére és a nagybecsű leveledben említett havi 8 fellépés helyett az Operaház tagjai évi — illetve a színiévad 10 hónapja alatt — 80-120 fellépésre köteleztettek, ami az államkincstárra nézve a tagok kihasználása szempontjából sokkal előnyösebb. így a tagokkal való elszámolás az esetleges túlfellépést illetőleg nem havonként, hanem csak az év végén történik. Hasonlóképen fentartotta magának az állami színházak vezetősége azt a jogot, hogy a leszerződött tagok szabadságának az idejét ő határozza meg és hosszabb szabadságot csakis teljes illetmény nélkül engedélyez. A helyettesítéseket illetőleg tisztelettel közlöm, hogy elvben a lemondottak helyettesítésére a többi tag köteles ugyan — és ez a körülmény a szerződésben is határozottan kifejezésre jut, — de a gyakorlat az, hogy ha a beugró tag maga is áldozatot hoz, annak bizonyos fokú méltánylása elől nem lehet teljesen kitérni és különösen abban az esetben nem, amidőn nemcsak művészi, hanem anyagi érdekből feltétlen szüksége mutatkozik annak, hogy a kitűzött előadás darabváltozás elkerülésével biztosíttassák. Egyébként darabváltozás esetén a közreműködő tagok ezért a tényért magáért nem kapnak külön fellépti díjat. Ami pedig a szerződések kötését illeti, arra vonatkozólag van szerencsém Veled közölni, hogy azokat az állami színházak főigazgatója csak az én jóváhagyásomtól feltételezetten kötheti meg, illetve az csak akkor válik ránk nézve joghatályossá, ha azt jóváhagyom. Végül szíves tájékozásképen megjegyzem, hogy az állami színházak a jelenlegi vezetés alatt nemcsak művészi szempontból mutatnak fel az egész sajtó és a nagyközönség 45