Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. szám - DOKUMENTUM - D. Tóth Béla: Gróf Klebelsberg Kunó két levele 1924-ben báró Korányi Frigyes pénzügyminiszterhez az állami színházak támogatásáról / 41–52. o.

által is elismert és kellően méltányolt rendkívüli fellendülést, hanem a háború előtti gazdasági kezeléshez képest pénzügyi szempontból is oly nagymérvű javulást mutatnak, hogy amíg az 1913/14. költségvetési évben az állami színházak fentartása 2 970 000 koronát emésztett fel, addig a most záruló 1923/24. sziniévadban — a Városi Színházzal szaporodva és a természetbeni kedvezményes ellátás egyenértékével együtt — mintegy 1 500 000 koronát tesz ki csupán az állami hozzájárulás. Ilyen előzmények után inkább fájdalmasnak, mint igazságtalanságnak látszik az a körülmény, hogy ezeket az elsőrangú kultúrintézményeket, amelyek hivatásuk teljes magaslatán állanak — amit már a külföld is több izben elismert és kellően értékelt — kénytelen vagyok pénzügyi szempontból oly szűk keretek közé szorítani, ami azoknak úgy művészi, mint anyagi tevékenységét nagyban megnehezíti, sőt majdnem szinte válságba viszi. Már magában véve az a körülmény, hogy az állami színházak fenntartási költségeire az 1924/25. évi költségvetésben is csak 1 140 000 aranykorona irányoztatik elő, — a legmesszebbmenő takarékosságot vonja maga után, már-már szinte olyan mértékben, hogy a művészi színvonalat is veszélyezteti. Mindazonáltal méltóztassál meggyőződve lenni, hogy ennek a takarékosságnak az állami színházak ügykezelésének egész vonalán való legszigorúbb keresztülvitelén a köteles gondossággal fogok őrködni. Szíves üdvözlettel vagyok kész híved: Klebelsberg" Klebelsberg július 12-i levele egyértelműen bizonyítja, hogy a névtelen levél szerzőjének javaslatai „post festam" születtek. Valamennyi javaslata korábban már bevezetésre került és sajnos az is igazolódott, hogy a legkitűnőbb énekesek megváltak az operaházi tagságuktól. Külföldre távoztak, és ott szereztek dicsőséget kiváló képességeikkel hazájuknak. A levél utolsó részéből kiérződik az a végtelen aggodalom is, amelyet Klebelsberg a két kiváló színház jövőbeni sorsa iránt érzett, de — úgy tűnik, — hogy a tervezett 1 140 000 aranykorona támogatást hajlandó lenne elfogadni. Azt gondolhatnánk, hogy ezzel a levélváltások sora bezárult. Klebelsberg levele azonban hordozott egy rejtett aknát, amelyet a pénzügyminiszter rövidesen fel is robbantott. Klebelsberg ugyanis azzal, hogy a névtelen levél takarékossági intézkedésre felszólító sorait rendre, mint már túlhaladott intézkedéseket megválaszolta, lehetőséget biztosított ahhoz, hogy a pénzügyminiszter ne konkrét területekre vonatkozóan, hanem általánosságban hozza meg a költségvetést csökkentő intézkedéseit. Klebelsberg még csak 1 140 000 aranykoronára csökkentett támogatásról beszélt, az augusztus végi újságcikkek pedig már 800 000 aranykoronára csökkentett támogatásról írtak. Úgy látszik, hogy miután konkrétan megfogalmazható elvonni való már nem volt, ezért általánosságban született javaslat a támogatás csökkentéséről. Klebelsberg megírta második levelét! A pénzügyminiszterhez küldött második levél megszületése előtt már jóval korábban megbízta Erney Károly magyar királyi kormányfőtanácsost, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület vezérigazgató-helyettesét, hogy vizsgálja felül az állami színházak gazdálkodását. Erney levele is fennmaradt másolatban az iratcsomóban. Ez a vizsgálat szolgáltathatott alapot Klebelsbergnek ahhoz, hogy újabb intézkedéseket hozzon az Operaház gazdálkodásával kapcsolatban. 46