Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. szám - DOKUMENTUM - D. Tóth Béla: Gróf Klebelsberg Kunó két levele 1924-ben báró Korányi Frigyes pénzügyminiszterhez az állami színházak támogatásáról / 41–52. o.

a./ senki sem pótolhatatlan b./ a külföldi konjunktúra magyar énekesekre teljesen kedvezőtlen. Tehetségtelen tagokat senki protekciójára sem szabad szerződtetni, valamint a darabok elfogadásánál csakis azok művészi értéke és a várható anyagi eredmény legyen mérvadó. Végezetre közlöm azoknak a művészeknek névsorát, a kiknek az idei szerződése bekérendő, hogy a Pénzügy Ministerium meggyőződést szerezhessen a pazarló paragrafusokról, amelyeket a jövő idény szerződéseiből okvetlen ki kell küszöbölni. ADLER ADELINA, SÁNDOR ERZSI, HASELBECK OLGA, SEBEŐK SÁRI, KOLBAI ILDIKÓ, KÖRNYEY BÉLA, SZÉKELYHÍDI FERENC, SZENDE FERENC, PALLÓ IMRE, FARKAS SÁNDOR, VENZELL BÉLA, GÁBOR JÓZSEF, KÁLMÁN OSZKÁR, SZEMERE ÁRPÁD." (Kiemelés az eredetiben. — T. B.) A dátum, megszólítás és aláírás nélküli levél eddig tart. Az utolsó bekezdésből és a névsorból eléggé egyértelműen kiderül, hogy a levélírót nemcsak a takarékosság szándéka, de valószínű, hogy a (nála?) jobbakkal szemben táplált irigység is vezette. Hogy ezek a sorok valóban új javaslatokat tartalmaztak-e vagy sem, az a továbbiakban kiderül. Korányi azonban csaknem teljes egészében elfogadta a tanácsokat. Ez egyértelművé válik az 1924 június végén gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszterhez írt leveléből. Az összehasonlítás kedvéért idézzük a levél tervezetének (ugyanis csak erről van tudomásunk!) sorait: „Tisztelt Barátom! Felhívták figyelmemet arra, hogy az operaházi szerződések megkötésénél egyes tagok a múltban oly előnyökhöz jutottak, melyek kielégítően nem indokolhatók és melyek az állami színházak amúgy is súlyos deficitjének jelentékeny növelésére alkalmasak. így különösen a fellépti díjak rendszere állítólag sok indokolatlan kiadást okozott, miért is megfontolandónak tartanám, nem lenne-e célszerű a havi fizetés rendszerét szélesebb körben alkalmazni, melynek ellenében a tag bizonyos minimális, például havi 8 fellépésre külön fellépti díj nélkül lenne köteles. Állítólag zsarolásnak vannak kitéve a színházak az által is, hogy egyes tagok olyankor jelentik be szabadságigényüket, mikor a legnagyobb szükség van reájuk, miért is a szerződésileg kikötött szabadságolások időpontja fixirozandó volna. Állítólag visszaélések történtek oly esetekben is, mikor lemondott szereplök helyettesítésére volt szükség. Nem tartom indokoltnak azt sem, hogy darabváltozás esetén a műsorról levett darab szereplői fellépti díjakat kapjanak. Hogy tehát a szerződések megkötésénél az államkincstár anyagi érdekei kellőképen érvényesíthetők legyenek, felkérlek, méltóztassál elrendelni, hogy a most tárgyalás alatt álló színházi szerződések jóváhagyásod alá terjesztessenek, minthogy a fentemlítettekhez hasonló anomáliák csak abban az esetben lesznek elkerülhetőek, ha már a szerződések megfelelő kikötéseket fognak tartalmazni. Fogadd stb. Budapest, 1924. évi június hó" 44