Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. szám - DOKUMENTUM - D. Tóth Béla: Gróf Klebelsberg Kunó két levele 1924-ben báró Korányi Frigyes pénzügyminiszterhez az állami színházak támogatásáról / 41–52. o.

azonban konkrét tennivalókra is felhívták a miniszter figyelmét. Sorait így folytatta: „...a mint hallom a főigazgató mellé egy ellenőrt neveznek vagy neveztek ki, de a színháztól teljesen távol álló urat. Attól félek, hogy őt azok informálják majd, a kik a deficitet csinálták és így nem lesz képes a pénzügyi egyensúlyt helyre állítani. Pedig a dolog nagyon egyszerű. Csak a bevételeket kell növelni és a kiadásokat csökkenteni. Ezt azonban egy olyan különleges üzemnél, mint a magy. kir. Operaház csakis szakember tudja megcsinálni, aki a különben kiváló, de inkább grandseigneur, mint üzletember Főigazgatónak,

3 vétó joggal felruházott commercialis tanácsadója kell hogy legyen. Erre legalkalmasabb volna egy arra való igazgató." De a távozó és az új igazgató sem teljesen alkalmas a levélíró szerint feladatai ellátására, mert róluk is van egy két figyelemre méltó megállapítása tanácsadónknak. Ezt írta: „Fájdalom, a mostani, aki elmenőben van, mint a fellegekben járó müvészlélek, nem volt alkalmas erre a szerepre, a presumtiv (sic!) igazgató Márkus László pedig sokkal rövidebb idő óta van az Operánál semhogy a bajokat ismerhetné. Pedig gyógyítani csak akkor tudunk, ha helyes diagnózist csináltunk. Ha tehát igaz, hogy az Operaházhoz egy Mr. Smith-t a mellényzsebben neveztek ki, aki azonban az operai ügyekkel ugy áll szemben, mint Parsifal Gurnemanzzal az első felvonásban, akkor okvetlen szükséges hogy legyen mellé rendelve egy akár titkos tanácsadó szerv, a mely öt felvilágosítsa, és a kiküszöbölendő hibákra és a teendőkre rámutasson. Mutatóul bátor vagyok néhány okvetlenül szükséges teendőre rámutatni." Ezeket is érdemes idéznünk, hiszen később — a pénzügyminiszter és a kultuszminiszter levelében is, árnyaltabb formában ugyan — de ismét találkozni fogunk velük: „1. A pénzügyministérium a nagy fizetésű tagok szerződéseit kérje be áttanulmányozás céljából. Új szerződések ne léphessenek érvénybe, mielőtt nincsenek e ministerium által jóváhagyva. 2. Az úgynevezett primadonna paragrafusokat törölni kell. Mindenki havi fizetésre szerződtetendő és nem fellépti díjakra. Ennek fejében köteles havonként 8-szor fellépni. Hetenként kétszer minden egészséges énekes felléphet. 3. A szerződésileg kikötött szabadságolások időpontja szerződéskötéskor legyen megállapítva, nem mint eddig, hogy egy premiere előtt ketten, hárman jelentkezhettek szabadságolásukért és a premiere megtarthatása érdekében sok sok millióval váltotta meg az igazgatóság a terminushoz nem kötött szabadságokat. 4. "Nem szabad felvenni azt a pontot, hogy ha valaki egy előadásra ki van tűzve, darab változás esetén is joga legyen fellépti díját, amelyet meg nem szolgált, felvenni. 5. Mindenkit, kivétel nélkül, rá kell szorítani a színházi szabályok betartására, melyekben benne van, hogy minden már játszott szerepet az igazgatóság felszólítására köteles a tag külön díjazás nélkül elvállalni darab vagy szerep változás esetén. Ehhez senki sem tartotta magát és sok sok milliót zsaroltak ki beugrás címén." Ebben az öt pontban foglalta össze javaslatait levélírónk, amelyek igen racionálisnak tűnnek az első pillanatban. Megállapítja még azt is, hogy „Mutatóul elégnek tartok ennyit felsorolni, bár még nagyon sok anomália vár elintézésre. Ha bárki is ezen pontoknak nem akarja magát alávetni, az ne kapjon szerződést. Két, három hónapos duzzogás után örömest aláírja majd a szerződést, mert 3 Az éppen távozó igazgató ekkor Kerner István volt. Őt váltotta fel Radnai Miklós. 43