Levéltári Szemle, 51. (2001)
Levéltári Szemle, 51. (2001) 4. szám - MÉRLEG - Szávai Ferenc: Tilkovszky Loránt: Nemzetiségi politika Magyarországon a 20. században. Debrecen, 1998 / 66–71. o.
december 16-án újjáalakított kormányból kihagyták. Ezt követően a nemzetiségi ügyeket a mindenkori külügyminiszter hatáskörébe utalták. A Velencei Egyezmény értelmében Magyarország átadta Ausztriának Burgenlandot, kezdetben felmerült egy osztrák-magyar kisebbségi egyezmény megkötésének terve, azonban rövidesen bebizonyosodott, hogy a kisebbségi ügy egyre inkább magyar belügynek számít. Mindezek mellett tanulsággal szolgál a Szerző azon állítása, hogy a környező országokban a kisebbségek kulturális, gazdasági és politikai szervezeteit jelentősen támogatták, éppen azért, hogy a korábbi magyar hatásokat mihamarabb felszámolják. A hazai német kisebbség számára adott volt a lehetőség arra, hogy a környező kisebbség, de főképp Németország támogatására számítva ösztönözze a hazai politikát helyzetének rendezésére. A magyar kormány a német kormány sürgetésére 1923. január 22-én rendeletet bocsátott ki a trianoni békeszerződésben a német kisebbség védelmére vállalt kötelezettségeinek realizálására. A nemzetiségek önállósulása az oktatásban és a kulturális szervezetek működésében öltött testet. 1924. augusztus 3-án alakulhatott meg a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület. A trianoni Magyarország második legnagyobb kisebbségének, a szlovákságnak a művelődésében a még 1885-ben alapított budapesti központú Magyarországi Tót Közművelődési Társulat játszott szerepet. A hazai nemzetiségekhez való viszonyt nem csak a hivatalban lévő kormányzat oldaláról vizsgálja a Szerző, hanem az egyes pártok állásfoglalását is taglalja. A fajvédő mozgalommal szemben számos párt toleráns álláspontot képviselt a nemzetiségekkel. A belső, egyben közvetlen hatások mellett a külsők is befolyásolták a nemzetiségekről való gondolkodást, ennek egyik eleme volt Isbert ún. „néptalaj" elképzelése. Elképzelése a német néptalaj megtartása volt, életlehetőségeinek bővítése, összhangban az állammal, amelyben éltek. Mályusz Elemér a fenti elképzelésben a német nacionalizmus egy új formáját látta. Illyés Gyula Mályusz fejtegetéseit elfogadta, de nem tartotta indokoltnak aggályait. A belső társadalmi jelenségek közül Illyés a „néma forradalom" egyik elemére hívta fel a közvélemény figyelmét: az egykéző közösségekre a Dél-Dunántúlon a Pusztulás c. cikkében. Szekfű Gyula értelmezésében a Volkstum gondolata úgy jelenik meg, hogy azt ki kell terjeszteni a határokon túl élő magyarságra, ideálja a „szentistváni" Magyarország volt. Szekfű a történeti magyarságtudat hirdetője volt, szemben Szabó Dezsővel és BajcsyZsilinszky Endrével. A Szerző ezt követően visszatér a magyar kormányok nemzetiségpolitikájának taglalásához, a továbbiakban vizsgálja a német népcsoport-politika elemeit a Gömbös-, majd a Darányi-kormányok idején. Gömbös Bleyer 1933 decemberben bekövetkezett halála után arra tett kísérletet, hogy róluk, de nélkülük megegyezzen Hitlerrel. A Magyarországi Német Népművelődési Egyesületen belüli hatalmi harc eredményeként Basch-t felfüggesztették főtitkári tisztségéből. Basch a Darányi-kormány idején szabadult, 1937-ben létrehozták a Népinémet Közvetítőszervet, amely az SS intézményszervezetébe tagozódott be. Egyre sürgették Gratz ejtését a hazai német nemzetiségi mozgalom éléről és helyette Basch jutott a „népcsoportvezetői" szerephez. 68
