Levéltári Szemle, 51. (2001)
Levéltári Szemle, 51. (2001) 4. szám - MÉRLEG - Szávai Ferenc: Tilkovszky Loránt: Nemzetiségi politika Magyarországon a 20. században. Debrecen, 1998 / 66–71. o.
A területgyarapodások hatására lényegesen megváltozott az ország nemzetiségi arculata, különösen nagy, 72,2%-os volt a rutének aránya Kárpátalján. Számukra a kormány kilátásba helyezte a nemzetiségi területi autonómiát. A döntőbíróság a magyar államférfiakkal elfogadott bécsi népcsoport-egyezmény megteremtette a magyarországi németség által igényelt kivételes helyzetet. A Szerző ismerteti Teleki Pál nemzetiségekről vallott nézeteit is. Teleki meg volt győződve a Kárpát-medence földrajzi egységéről, a történelmi hagyományok erejéről. Ez jelentette az ő felfogásában Nagy Magyarország helyreállítását, de a türelmet is, a más népekkel való együttélés során. A Bárdossy- és Kállay- kormány ok nemzetiség-politikáját jellemezte a kölcsönösség vagy az egyoldalú kezdeményezés dilemmája. Kárpátalján az autonómia elaltatására törekedtek, voltak, akik oda magyarokat akartak telepíteni. A Szerző vázolja a nemzetiségek művelődési és oktatási kereteit is. A Bárdossy-kormány 1942. február 20-án hozzájárult 20 000 népinémet besorozásához, a megvalósításra már a Kállay-kormány első hónapjaiban került sor. A Volksbund ellenes körök 1942 novemberétől szerveződtek a Dél-Dunántúlon az ún. Hűségmozgalom keretében. Magyarország német megszállása után a Hűségmozgalom vezetőit, de Gratz Gusztávot is letartóztatta a Gestapo. Basch Sztójay Dömétől nem kapta meg a számára remélt mértékű támogatást. Lakatos Géza kormánya alatt annyi népinémetet soroztak be, mint az előző kettő alatt összesen, mintegy 60-80 ezer főt. Horthy Miklós 1944. október 15-i fegyverszüneti kiáltványának kudarca után Szálast Ferenc, a Nyilaskeresztes Párt vezére vette át a hatalmat, azonban Baschnak fenntartásai voltak Szálasival szemben; ennek ellenére támogatta rendszerét. A nemzetvezető bevonta őt az elnöklete alatt működő koronatanácsba. A német kisebbség a rendszerben kivételes helyzetet élvezett. Bajcsy-Zsilinszky Endre állásfoglalását kezdettől fogva az együtt élő népek értékeinek elismerése és megbecsülése, kulturális igényeinek felkarolása jellemezte. Börtönében kidolgozott egy föderatív, a Nagy Magyarország keretében elképzelt kisebbségi rendezési tervet, de ennek a békekonferencia előtt nem volt realitása. A munkáspártok támogatták a területi autonómiát, a föderatív megoldásokat a nemzetiségi ügyekben. A Szerző a harmadik, egyben művének második fő fejezetében az 1945-1989 közötti időszakban vonja vizsgálat alá a magyar kormányok nemzetiségpolitikáját, ami újdonság a történeti irodalomban. A nemzetiségi diszkrimináció első lépése volt a teljes német származású munkaképes lakosság mozgósítása. Kitelepítésük már a háború alatt megfogalmazódott német részről. Az 1945. április 5-én Kassán meghirdetett program, amely kinyilvánította a magyarság kollektív felelősségét Csehszlovákia sorsa miatt, a magyar nemzetiségű lakosok százezreinek kitelepítését is tartalmazta. A Szerző kritikai állásfoglalása, hogy a hazai németség a nemzetiségi diszkrimináció tárgyává vált. Viszont nem lett már az a kormány Potsdam után kialakítandó nemzetiségi politikájának. Az elítélő nyilatkozatok, felhívások ellenére 1946 januárjában megkezdődött a németek kitelepítése, 1947 áprilisától pedig a csehszlovák-magyar lakosságcsere. A 69
