Levéltári Szemle, 51. (2001)
Levéltári Szemle, 51. (2001) 4. szám - Borsa Iván: Identitászavar és levéltárosképzés / 19–28. o.
Megítélésem szerint a Monarchia mai utódállamaiban — mutatis mundis — ugyanez a levéltári fejlődési folyamat zajlott le és okozta a nyugati kollégák által megfogalmazott identitászavart Joggal lehet feltenni a kérdést, hogy miként viszonyul mindehhez a jelenlegi levéltárosképzés az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karánl Szerintem: sehogy. Megítélésem szerint fel kell adni azt az alaptézist, hogy a történeti segédtudomány zászlaja alatt egyetemen, ráadásul egyetlen szakként levéltárosképzés folyjék. A Levéltári Szemlében említés történik arról, hogy vannak, akik második szaknak felveszik a történelem szakot. Ez a „gólya" már tudja, hogy a levéltárosképzés egy szakon lehetetlen. Sajnálattal és tisztelettel nézem azokat a levéltárosokat is, akik történeti képzés nélkül igyekeznek megbirkózni a latin nyelvű levéltári forrásokkal. Szerintem a levéltárosképzés 50 évvel ezelőtti mintáját nem szabad tovább toldoznifoltozni, hanem ki kell nézni a világba, hogy ott hogyan képezik a levéltárosokat. Ma már nagyon sajnálom, hogy számos külföldi levéltárban járván, nem figyeltem jobban a levéltárosképzésre. Közvetett (levéltárosoktól alkalomadtán szóba került) módon és a szakirodalomból tudom, hogy Németországban legalább három Archivschule van (Marburg, München, Potsdam), ahol történelem szakot végzett diplomások posztgraduális képzésben részesülnek két éven át, hogy levéltárosi diplomát kapjanak. Levéltárosképzés Szögi László a jó krónikás módjára, sine ira et studio bemutatta a magyar levéltárosképzés ötven évét, majd azt követően olvashattuk Borsodi Csaba cikkét/előadását az egyetemi levéltárosképzés jelenéről és jövőjéről 2 . Szögi László történeti tanulmányából kiderül, hogy a levéltárosképzést különböző okok miatt a gyakorló levéltárosok az egyetemi képzéssel és az azt követő „szétosztással" már 1954-ben nem voltak megelégedve és eszembe juttatta, hogy a Levéltárosok Országos Központjának akkori vezetője a képzés reformját sürgette. Reform levéltári érdekből ugyan nem történt, de különböző próbálkozások (C-szak, Bszak, egyszak) váltogatták egymást. Voltak évek, amikor a levéltáros szakon Ember Győző volt az egyetlen, aki több éves levéltári gyakorlatot tudhatott maga mögött. Tetézte a zavart, hogy amikor az 5. tanévben a hallgatók a Magyar Országos Levéltárban voltak „gyakorlaton", az olyan gyakorlat volt, hogy az egyes osztályvezetők — koordinált intézkedés hiányában — vagy valami munkát kívántak elvégeztetni az egyetemi hallgatóval, vagy a levéltárosok a Levéltár egészéből saját részlegüket kiszakítva mutatták be azt az V. éves gyakorlónak. A képzés koordinálási hibája volt az is, hogy amikor megjelent a levéltárak ügyviteli szabályzata, az egyes előadók vállalt tárgyukhoz közelállónak tartott részeket magyarázták, s nem egyszer fordult elő, hogy eltérő módon vagy ismételve ugyanazt, a hallgatók minősítették. Az egyszakos levéltárosképzést egyenesen abszurd elgondolásnak tartom, s így nyugodtan írhattam le 1995-ben a Magyar Tudományban is, és leírom most is, hogy ti. az egyetemi levéltárosképzés fölött eljárt az idő és át kell adni a feladatot történész/jogász Levéltári Szemle, 49. (1999) 4. sz. 3-17. és 18-21. 26
