Levéltári Szemle, 51. (2001)
Levéltári Szemle, 51. (2001) 4. szám - Koroknai Ákos: Elméleti felvetések a gazdasági iratok makroszintű levéltári értékelésének problematikájához 1989 után / 3–18. o.
Az „országos jelentőség" fogalmának tisztázatlansága 1962-től sok vitára adott okot, mivel az 1953-ban megalakult KGL-t 1961 végével megszüntették, és levéltári anyagának, valamint szervellenőrzési jogosultságának nagyobbik részét a nem tisztázott „országos jelentőség" kapcsán a MOL, míg a „kevésbé" országos jelentőségű kisebbik részét a BFL kapta meg. Ennek az eléggé megalapozatlan megosztásnak analógiájára hamarosan a többi területi (tanácsi) levéltár is igényt tartott a helyi jelentőségű vállalatokon kívül az illetékességi területükön működő „országos jelentőségű vállalatok" történeti értékű iratanyagának átvételére és szervellenőrzésére. Emiatt óhatatlanul „illetékességi feszültségek" keletkeztek a levéltárak között, és megindult a fogalmak önkényes értelmezése. Az 1969. évi 27. sz. levéltári tvr-nek igyekezete ellenére sem sikerült rendet teremtenie, sőt a helyzetet bonyolította, hogy a MOL Népi demokratikus szervek osztályának talaján 1970-ben önállósult az Új Magyar Központi Levéltár (a továbbiakban: ÚMKL), s hogy ettől kezdve a gazdasági szervek vonatkozásában kettős időhatárt, valamint új illetékességi szabályozást léptettek életbe? Majd megszületett a pontatlan megfogalmazású 101/1975. (MK 13.) KM utasítás, amely kivette az ÚMKL illetékessége alól a termelő vállalatokat, és azokat a BFL és a Pest Megyei Levéltár mint területi (tanácsi) levéltár illetékességébe tette át. Ezzel egyidejűleg, sőt már az utasítást megelőzően több területi levéltár — területi illetékességük okán — valamennyi, megyéjük területén működő vállalatra kinyilvánította illetékességét. Következményeként az ÚMKL illetékességi körében számos „országos jelentőségűnek" mondott, de többségében nem annak számító kereskedelmi és szolgáltató stb. vállalat maradt meg a pénz- és biztosító intézeteken, továbbá a gazdasági érdekképviseleti szerveken kívül. A helyzetet nem orvosolta, hanem inkább bonyolította az MM Közgyűjteményi Főosztályának 29824/1981. sz. rendelkezése, amely 54 vidéki székhelyi ipari nagyvállalatot kivett a területi (tanácsi) levéltárak illetékességéből, és azokat az egykori ÚMKL illetékessége alá sorolta (ezek a MOL és az ÚMKL 1992. évi összevonása után értelemszerűen a MOL-hoz kerültek). Az ÚMKL a '80-as évek közepén megkísérelte ugyan az illetékességébe tartozó szerveket három értékkategóriába sorolni, mint ahogyan ezt korábban a Levéltárak Országos Központjának 1957-ben elkészült és 1960-ban kiadott (88373. sz.) utasítása is megcélozta, amikor három szervkategóriát állított fel. Ez a kategorizálás döntően a szervkapcsolatok gyakoriságát szabályozta, és az utolsó két csoportba sorolt vállalatoknál, valamint a szövetkezeteknél minden harmadik iratanyagát javasolta megőriztetni, jóllehet az e két csoportkategóriába tartozó vállalatok és szövetkezetek között lényeges különbségek álltak fenn. A jelentéktelen gazdasági szervek így továbbra is az UMKL nyilvántartásában maradtak. 1988. évi utolsó szervjegyzéke szerint a szervek 55%-a nem is ütötte meg az ún. levéltári értékhatár minimumát. Ez a helyzet konzerválódott a MOL és az ÚMKL összevonásáig, miközben végbement a rendszerváltozás, és megalkották az önkormányzati és piacgazdasági alaptörvényeket. 9 Az állami tulajdonú gazdálkodó szervezetekkel kapcsolatos iratátvételi és szervellenőrzési jogosítványok a MOL-t illették meg 1944. dec. 31-éig, míg 1945. jan. 1. után az ÚMKL-t. A nem állami gazdálkodó szervezetek esetében ez az időhatár az államosítás (egyébként változó) időpontjához kötődött. Ezt megelőzően a MOL, ezt követően az ÚMKL lett jogosult eljárni mind a szervellenörzések, mind az iratátvételek terén. A szovjet tulajdonba került vállalatok esetében a MOL illetékessége addig állt fenn, amíg az érintett vállalatokat a szovjet fél vissza nem adta a magyar állam tulajdonába. Ezután viszont az ÚMKL illetékessége érvényesült. 12
