Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 4. szám - Koroknai Ákos: Elméleti felvetések a gazdasági iratok makroszintű levéltári értékelésének problematikájához 1989 után / 3–18. o.

Levéltáraink 1962-ben összesen 13740 szervet tartottak nyilván. Ezt a számot a '70es években végrehajtott felülvizsgálat során ugyan sikerült jelentősen csökkenteni, de 2001-ben ismét ott tartunk, hogy a levéltári statisztika 12175 ellenőrzendő szervet tart nyilván, köztük természetesen gazdasági szerveket is. A rendszerváltozást követően a régi-új területi/önkormányzati levéltáraknál ismételten a területi elv lett a nem pontosan definiált illetékességi és gyűjtőkör elhatárolásának alapja. Ez kétségtelenül szervnyilvántartási zavarokat vont maga után az állami tulajdonlású gazdálkodó szervek esetében, miként már korábban is. Az illetékességi és gyűjtőköri problematika Összetettségét jól mutatták a csődtörvény értelmezése körül lefolyt levéltári viták. Az 1991. évi csődtörvény a „területileg illetékes levéltár" fogalmát használta, de 1993. évi módosítása az „adós székhelye szerint illetékes levéltár" fogalmát rendszeresítette. Ez utóbbi fogalom a területi illetékességet az adós székhelyére szűkítette, és azt valamelyest egyértelműbben határozta meg. Ez az újabb fogalomhasználat teszi lehetővé valójában, hogy a levéltárak közötti korábbi vitákat sikeres egyeztetések és megegyezések zárják le. Mi történik azonban akkor, ha az adós székhelye szerinti állami vállalat „országos jelentőségű", s ha a bejegyzett állami cég székhelye az önkormányzat területére esik? E téren az MM Közgyűjteményi Főosztályának 29824/1981. sz., már említett rendelkezése miatt jóval összetettebb a helyzet. S bár ennek a rendelkezésnek hatályosságát időnként vitatják, helyette más ma sincs, és az Ltv-ben kilátásba helyezett miniszteri szabályozás egyelőre még nem született meg. Jobb megoldás híján ezért a MOL az eddigi gyakorlatot tartja fenn, és az 1981. évi szabályozást átmeneti alapként továbbra is elfogadja. Illetékességi körét a teljesen állami tulajdonlású gazdálkodó szervezeteket illetően ennek figyelembevételével határozta meg. Mást nem tehetett. A levéltáraink közötti illetékességi és gyűjtőköri helyzet valójában nem rendezetlenebb, mint korábban volt, legfeljebb szövevényesebb az új világ új viszonyrendszerei között. A „levéltárközi rendezés" emiatt árnyaltabb megközelítést igényel(ne). A megyei és városi önkormányzati levéltárak kettős magatartása illetékességi körük meghatározását illetően nem újkeletű, de a kiváltó okok között nem csak a korábban megalapozatlanul kiadott jogszabályokat kell meglátnunk, hanem azt a különféle erősséggel megnyilvánuló ambivalenciát is, amely mögött szakmai bizonytalanságok és különféle önkormányzati (levéltári) érdekek egyaránt meghúzódnak (mint pl. a bérirattároláshoz fűződő anyagi motiváltság). Az illetékesség látszólag egyszerű fogalma rendkívül összetett és bonyolult összefüggésrendszert takar. Az 1995. évi levéltári törvény (a továbbiakban: Ltv.) az illetékesség fogalmát a következő tanulságos szóösszetételekben említi: „illetékes közlevéltár", „a közlevéltár illetékessége", „általános levéltárak illetékességi köre" és „területileg illetékes megyei (fővárosi) levéltár". Minthogy az Ltv. 14. §. (1) bek. szerint a közlevéltár lehet: központi általános levéltár, általános (megyei/fővárosi önkormányzati) levéltár, települési önkormányzati levéltár, állami szaklevéltár, köztestületi levéltár, közalapítványi levéltár és jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv levéltára, valamennyi közlevéltár-típus esetében kívánatos (lenne) részleteiben is meghatározni az illetékesség konkrét tartalmát. Ehhez a törvényszöveg ad némi fogódzót, de nem eleget. A közlevéltár-típusok illetékességi körének egyértelmű meghatározásához ezért (lenne) elengedhetetlen az egyes levéltárak 13