Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - HÍREK - Blazovich László: Levelek a 85 éves Kanyar József babérkoszorújához / 88–89. o.

HÍREK LEVELEK A 85 EVES KANYAR JÓZSEF BABÉRKOSZORÚJÁHOZ* Az irataik fölé hajoló levéltárosok gyakran észre sem veszik, hogy szalad az idő felettük. Régi fóliánsok betűit silabizálva vagy újkori iratokon lévő szóáradatok közepette levegő után kapkodva ritkán állnak meg, hogy szétnézzenek, és észrevegyék: ismét fontos évfordulóhoz érkeztek, egy kortárs, a fiatalok számára nagy előd 85. születésnapjához. Pedig köszöntenünk kell azt az idősebb társat, akinek a pályája majdnem átívelt az egész 20. századon, és még bekanyarodhatott a 21-be, mindnyájunk, a Somogy megyeiek, az ország levéltárosai és a honismerők nagy örömére. Józsi bátyánk élete nemcsak a nemes szellemiség, a hazaszeretetet, a tudományok tisztelete és művelése közepette telik szemünk láttára, hanem sikerült példaértékű életet megvalósítania. A falvak nyugalmát és természetes életerejét magával hozó, az alkotó értelmiség életideálját megvalósító felnőtt már gyermekkorában kiemelkedett képességeivel. Elemista korában a felsőbb éveket járva, tanítója a kisebbeket rá tudta bízni, mintegy preceptoruk lett, ezután pedig a gimnáziumot végezte el kitűnő eredménnyel, figyelve és tisztelettel emlékezve kiváló tanáraira. Tudásvágya a pesti református teológiára vezette, majd a pécsi jogtudományi egyetemet végezte el. Sokirányú humán érdeklődése a rövid papi szolgálat mellett a zene és a művészetek, másrészt az oktatás és a történelem felé vitte, hogy élete során egyiktől se szakadjon el végérvényesen, de mégis a történelem, a lokális, régió- és országos történelem kutatása és a tudományszervezés mellett tartson ki igazán állhatatosan. A tanítás, a megszerzett tudás átadása iránt érzett vonzalma vezette el oda, „hogy kinyissa a kőkamrás levéltár ablakait, és a másfél méteres falú levéltárnak a dokumentációját közkinccsé tegye." Tette ezt mindvégig, 42 éves, hosszú levéltári szolgálata idején. A készülődés korszaka után — princetoni ösztöndíját családi okokból „lekésve" — belevetette magát a háború utáni korszak, a daliás, szépemlékű idők forgatagába. 1945 tavaszán a Nemzeti Parasztpártba hívták, amelynek dél-dunántúli szervező titkára lett. E pártba tömörült a népi-nemzeti humán értelmiség színe-java. Olyan szellemi óriások irányítása mellett dolgozott és szerkesztett lapot, mint Illyés Gyula, Veres Péter, Keresztúry Dezső, Bibó István és mások. Velük a szellemi kapcsolatot, amíg éltek, tartotta, mert a minőség embereit tisztelte bennük. A politikai életben nemzetgyűlési képviselőségig vitte. Megnyílt előtte az országos jelentőségű szerepvállalás lehetősége. A fényeket azonban hamarosan árnyak követték. 1948-ban — a fordulat, a kommunista hatalomátvétel évében vagyunk — hazaköltözött. Előbb könyvtárosi feladatot látott el Kaposvárott, majd a főlevéltárnoki állást kapta meg. Szerencsés volt, az ország helyett egy másik ország, Somogy szellemi felemelkedéséért dolgozhatott. A levéltáros társadalomnak a közös emlékezet szerint több nagy generációja volt. Kanyar József ahhoz a nemzedékhez tartozott (pályája során több generációval dolgozott együtt), akik megteremtették a területi levéltárakat. Az általa is tisztelt Hadnagy Albert, Takács Endre, Komoróczy György, Oltvai Ferenc és mások mostoha körülmények A magas állami kitüntetésben (1, e számunk xx. oldalán) részesített kollégánkkal — terveink szerint — következő számunk Portré rovatában olvashatnak beszélgetést.