Levéltári Szemle, 51. (2001)
Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - HÍREK - Blazovich László: Levelek a 85 éves Kanyar József babérkoszorújához / 88–89. o.
közepette, a korabeli totális központosítás viszonyai között a megyei és városi szervezeten belül segédhivatalként működő levéltárakból intézményeket szerveztek, ki-ki lehetősége és tehetsége szerint. Kanyar József azonban levéltáros munkája mellett a somogyi művelődés mindenese lett. Összegyűjtötte a megye intézeti és magánkönyvtárainak tulajdonosai által elhagyott könyveket, és ezzel a későbbi Somogy Megyei Könyvtár állományának alapjait teremtette meg, mert tudta, hogy könyvek által megy előre a világ. Népi együttest és kórust vezetett, mert nemcsak a levéltári iratokban rejlő kincseket kívánta napvilágra hozni, hanem a népében rejlő tudást, müvészetszeretetet és tehetséget. Ne higgyük, hogy egyedi jelenség volt. Minden megyében termett ebben az időben alkalmas férfiú e feladatokra, ő azonban példamutatóan végezte mindezt. A levéltári munkát az alapjainál kellett kezdenie. A meglévő és a selejtezések által sokat pusztult megyei iratok mellé gyűjtötte a városi, községi és a kastélyokban maradt családi iratokat, amelyeknek hamarosan elkészítették munkatársaival az alapleltárait. A munka eredményeként a levéltár történetét, majd a fondjegyzékét készítette el. A kortársak hasonló feladatokkal birkóztak jól-rosszul, mert az „aki nem lép egyszerre" következményeitől tartottak, ám Kanyar József abban volt nagy, hogy gyorsan, az elsők között túljutott e feladatokon, mert érezte: sok szép feladat vár még rá. Az anyag megismerésére alapozva indította el példává nemesedett kiadványsorozatait, a Somogyi Almanachot (1957), az Iskola és levéltár-sorozat füzeteit (1965) és a Somogy megye múltjából című évkönyv sorozatot 1970-ben. Mielőtt tovább sorolná az ünnepelt jeles tetteit e laudáció szerzője, hadd essen ki szerepéből személyes hangra váltva. A vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium tanáraként még csak kutatni járt a helyi levéltárba, semmit sem tudott Kanyar Józsefről, de már akkor elgondolkodtatta az idei évben Kossuth-díjat kapott Erdélyi Zsuzsa kötetének megjelentetése. Vajon ki lehet az, aki olyan bátor volt, hogy kiadja e nagyszerű kötetet és éppen vidéken, a Pestre koncentrált és így jól ellenőrizhető könyvkiadás korában. Mindenképpen példát adott vele sokunknak. Akkor még Németh Lászlóval kialakult kapcsolatáról sem tudott, aki iskolájában végezte pedagógiai kísérleteit tanárként, és mint író, pedagógus és gondolkodó egyaránt osztatlan tiszteletnek örvendett tanártársai és az utódok között. A Somogy Megyei Levéltár kiadványaiban jeles szerzők írták a tanulmányokat, és felnőttek hozzájuk a helyiek. Kanyar Józsefnek mellettük jutott ideje a honismereti mozgalom fellendítésére, a mozgalom folyóiratát Kaposváron nyomták egy ideig. Ha nem is lehetett városa földrajzi helyzeténél fogva nagy szellemi központ, Kanyar József tégelyt formált belőle, ahová hosszú időn át odafigyelhetett minden területi levéltáros, aki többre vágyott napi rendezési feladatainak teljesítésénél. Kedves Józsi bácsi! Babérkoszorúd továbbá számos levéllel gyarapíthatnám. E levéltáros köszöntőből kimaradt, csak érintve lett a honismereti mozgalom, tudományos pályád, amelyen az akadémiai doktorságig jutottál, a tudományos szervező munka, az oktatás és sok más mellett a számos elismerés — köztük díszpolgárság és a köztársasági elnök aranyérme — felsorolása. Nem álltál meg a munkában Pestre költözésed után sem. Legújabb köteted Honismeret és nemzettudat címmel 2000-ben jelent meg. Várjuk az újabbat. Hozzá és az előtted álló feladatokhoz kívánok a levéltáros társadalom nevében sok erőt és számos éveket de cordis abundantia, Blazovich László 89
