Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - MÉRLEG - Pálffy Géza–Soós László: Zala megye archontológiája, 1338–2000 / 81–87. o.

területéről elsőként adja közre egy megye teljességre törekvő cím- és névtárát, jelen esetben az eddig ismert első tisztségviselő felbukkanásától, 1138-tól egészen 2000. júl. 31-éig. Követendő, elsősorban a többi megyei levéltár számára, mert bebizonyította, hogy az efféle alapvető fontosságú adattárak elkészítése — az újabb korszakok vonatkozásában mindenképpen — a vidéki történeti kutatóműhelyek feladata. A megyei adattárak elkészítéséhez szükséges forrásbázis meghatározóbb része (elsősorban a közgyűlési jegyzőkönyvek és iratok, valamint egyéb helyi önkormányzati dokumentumok stb.) ugyanis a megyei levéltárakban találhatók. Ezeknek a forrásoknak a szisztematikus feltárásban ugyanakkor kiváló lehetőséget kínálna a megyei levéltárak és a vidéki egyetemek szorosabb együttműködése, akár kifejezetten ilyen irányú PhD-programtervek kidolgozásával. Végül a Zala Megyei Levéltár sorozatában {Zalai Gyűjtemény) megjelent kötet joggal tartható példaértékű vállalkozásnak is, hiszen valóban hosszan tartó levéltári kutatások eredményeként készült színvonalas és értékes összefoglalás. A hosszas alapkutatásokat még a század első felében Holub József kezdte meg, midőn említett nevezetes összefoglalójában 1929-ben gondos — persze még nem teljes — jegyzékét nyújtotta a megye középkori ispánjainak, alispánjainak és szolgabíráinak (441-^185. oldal). A munkálatok azután az 1980-as évek végétől lendültek fel ismételten, amikor elsősorban az Országos Tudományos Kutatási Alap és egyéb — részben helyi — források támogatásával jelentős feltárómunka indult a kora újkorra, valamint a legújabb időszakokra vonatkozóan is. Ennek a munkának — az előbbi korszak tekintetében — legfontosabb eredményeit Bilken Irén és Turbuly Éva tették közzé, nevezetesen a Zala vármegye közgyűlésének működését bemutató regeszta-kötetek megjelentetésével (I. köt. 1555-1609, a két szerző közösen, Zalaegerszeg [1989], II. köt. 1611-1655, Turbuly Éva, uo. [1996], Zalai Gyűjtemény 29. és 39. sz.). A két történész-levéltáros emellett az 1980as évektől országos és helyi történeti folyóiratokban (főként a Levéltári Közleményekben, a Levéltári Szemlében, a Zalai Gyűjteményben és a Zalai Múzeumban,) majd tucatnyi tanulmányt szentelt a későközépkori és kora újkori vármegye történetének, valamint a megyei nemesség különböző szempontokból (egy-egy kiemelkedő család, iskolázottság, karrier-lehetőségek stb.) való vizsgálatának. Zala vármegye 1750-ig terjedő archontológiáját ekként annak két legkiválóbb és a megye történetében legjártasabb kutatója készítette el. Az 1541-ig terjedő adattár BILKEI IRÉN, a Buda elestétől 1750-ig tartó rész pedig TURBULY ÉVA munkája. Hasonlóan nyilatkozhatunk KAPILLER iMRÉnek a 18. század második felét átfogó fejezetéről is, hiszen ő ugyancsak kiválóan használta ki, hogy hosszú időn át „anyagközeibői", azaz a levéltári források és nem elavult régi sillabuszok alapján térképezhette fel a vármegyét e periódusban irányító tisztségviselők derékhadát. A technikai kivitelezésében is szép kiállítású kötet azonban nem pusztán egyszerű tárháza a megye több évszázados tisztviselőkarának. Ezt azért szeretnénk külön hangsúlyozni, mert önmagában egy archontológia szinte semmit sem ér, ha nem csatlakozik hozzá a reprezentált intézmény történetét bemutató összegzés. A vármegyei közigazgatás említett hiányos feldolgozásának ismeretében ezért ettől egyetlen hasonló kiadvány összeállítója sem tekinthet el. A kötet szerkesztője és szerzői kiválóan ismerték fel ennek szükségességét, s készítették el — az adatbázissal egyidejűleg — bevezető tanulmányok sorával Zala vármegye közigazgatás-történeti összefoglalóját. Ennek terjedelme (230 oldal) már önmagában is majd egy külön kötetre rúg, s a szerzők kutatási 83