Levéltári Szemle, 51. (2001)
Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - MÉRLEG - Pálffy Géza–Soós László: Zala megye archontológiája, 1338–2000 / 81–87. o.
területének, valamint nem kis részben az általuk gondozott levéltári anyag időhatárainak megfelelően részletezi a vármegye egyes korszakokban végbement fejlődését, területi változásait, szervezeti beosztását, közigazgatási feladatait, működésének jellegzetességeit, s nem utolsósorban tisztségviselőit. Végül a szaktanulmányok utolsó bekezdései részletesen bemutatják a címtárhoz felhasznált legfontosabb forrásokat és a közlés alapelveit is. A kötetet annak végén külön térképek egészítik ki, amelyek szemléletes képet nyújtanak az egyes történeti alfejezetekben bemutatott területi változásokról és a megye járásainak határairól. Praktikus okokból azonban jó lett volna ezeket beszámozni, s rájuk az adott fejezetekben rendszeresen utalni, hiszen a kötetet remélhetőleg nem pusztán a megye településhálózatát alaposan ismerő néhány helyi szakember, hanem az ország történetének távolabbi kutatói, valamint a múltja iránt érdeklődő nagyközönség képviselői is haszonnal fogják forgatni. Tőlük viszont nem várható el, hogy minden megyét kívülről-belülről ismerjenek. A kötet második, terjedelmesebb részét a tisztségviselők adattára teszi ki. Ez önmagában is két részből: a tisztviselők cím-, illetve névtárából áll. Az előbbi — a bevezető tanulmányok időhatáraihoz igazodva — veszi számba a különböző megyei tisztségviselőket, kezdve az országgyűlésekre küldött követektől, a fő- és alispánokon át a különböző kisebb tisztségviselőkig (jegyzők, adószedők, járásonként a [fö]szolgabírák, ügyészek, számvevők, esküdtek stb.). A tisztviselők névtára ugyanakkor a személynevek ábécérendjében a címtár valamennyi tagját felsorakoztatja, megadva összes megyei tisztségét, azaz valójában az egyes személyek megyei életpályájának vázát. (A főként a főispánok esetében érdekes országos és egyéb tisztségek közlésétől helyhiány miatt kénytelenek voltak a szerzők eltekinteni, ezek bemutatására külön szaktanulmányok és országos adattárak hivatottak.) A névtár összeállítása a megyei hivatal- és nemességtörténeti kutatások komoly elősegítése mellett azért is kiváló és követendő ötletnek tartható, mert ezzel a terjedelmes személynévmutató is megspórolható volt. Megfontolandó és kérdéses ugyanakkor, különösen a további megyei adattárak összeállítása szempontjából, hogy nem lett volna-e szükséges a középkori és a 16-17. századi adatok esetében a forráshelyek rövidítések segítségével történő feltüntetése. Ezen időszakok vonatkozásában ugyanis — a közgyűlési jegyzőkönyvek adatait leszámítva, amelyek ráadásul a korai korszakokból számos megye esetében csak meglehetősen töredékesen maradtak fenn — valójában szórványadatokról van szó, így esetleges ellenőrzésük csak nagyon nehezen lehetséges. A 18. század elejéig viszont majd minden szerény adat különös jelentőséggel bír. Ez igaz példának okáért a kötet egy különleges „rejtett kincsére" is. Mivel Zala és Somogy megye 1596-tól egészen 1715-ig együtt működött, ezért a somogyi szolgabírákra vonatkozó és a kötetben sorakozó értékes szórványadatok forrásainak feltüntetése (is) mindenképpen hasznos lett volna. Mindezek az információk azonban a kötet remélhetőleg hamarosan megjelenő CD-változatában vagy interneten hozzáférhető „formájában", illetve néhány évtized múlva kiegészített kiadásában majd könnyűszerrel pótolhatók. Mindezek után már csak arra a kérdésre kell választ keresnünk, amely minden archontológiai adatbázis esetében felmerül, nevezetesen, mennyire nyújtja teljes tárházát a megyei tisztségviselőknek. Jelen kötet kapcsán erre a kérdésre is kedvező választ adhatunk. A helyben (Zalaegerszegen) található megyei jellegű források maximális H4
