Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Hegedűs Zoltán: Moson vármegye levéltárának története a kezdetektől az államosításig / 56–74. o.

Hivatalba lépésekor a levéltár nagy feladat előtt állt, mivel át kellett vennie a volt cs. kir. szolgabírói hivatalok hatalmas mennyiségű iratanyagát. Ennek megtörténtével a rendelkezésre álló helyiségek szinte teljesen megteltek, mire Króner Lajos főispáni helytartó — a levéltárnok véleménye ellenére — javasolta a nélkülözhető iratok (régi számadások, bizonyítványok, fogalmazványok, nyomtatványok, rendőri körözések, hirdetmények, kimutatások, katonai iratok stb.) sürgős kiselejtezését,

119

, ám nem kapott engedélyt arra, hogy ehhez a levéltárnok mellé segéderőket vehessen fel.

120 Ezt követően Ékei Antal évek munkájával elhelyezte, illetve szükség esetén lajstromozta a szolgabírói iratokat, továbbá a volt soproni országos törvényszéktől származó, Mosón megyei feleket érintő peres aktákat. A levéltár azonban 1864-re annyira megtelt, hogy elkerülhetetlenné vált a selejtezés, amelyet — pontos terv alapján —- a következő években végzett el. Figyelemre méltó volt az az elgondolása, hogy a megyéhez érkezett felsőbb utasítások szétküldött másolatait is a selejtezendők körébe sorolta.

121 Munkájának állásárói negyedévenként tett jelentést.

122 Állandó problémát jelentett, hogy a levéltárból kikért iratok jó részét csak többszöri sürgetésre származtatták vissza. Míg azonban a tisztikart az alispán rászoríthatta erre

123

, a tőle független szervekkel szemben tehetetlen volt. Főleg az egyébként is a legtöbb iratot kikérő bíróságok voltak hajlamosak megfeledkezni azok visszaküldéséről, amint arra a levéltárnok jelentései évenként többször is utalnak.

124 Az iratok kiadása — de még betekintése is — az alispán engedélyéhez volt kötve, aki ezt a hatáskörét tipikus ügyekben a levéltárnokra ruházta.

12 A levéltár csak a járási és megyei szervek anyagát fogadta be, az egyéb iratokat visszaadta tulajdonosuknak.

126 Állománya így is számottevően gyarapodott, mivel az átalakuló megyei törvényszéktől átvette az 1865—1871 közötti telekkönyvi iratokat,

127 majd az összes peres aktát is 1871-ig.

128 Az 1880-as években érkeztek iratok például az árvaszéktől, a megyei erdörendészeti bizottságtól és a három főszolgabíróság közül a magyaróváritól, mely utóbbi a hat évnél régebbi iratait adta be.

131 Bővült a régi anyag is azáltal, hogy a kecskeméti református kollégium levéltárában sikerült felkutatni és eredetiben megszerezni a Jerney-fé\e okmánytár XVI. kötetét, amely számos, a megyére vonatkozó 16-17. századi okmányt tartalmazott.

132 Tekintettel a megnövekedett feladatokra, a megye már 1875-ben megpróbálkozott egy „allevéltárnoki és lajstromozói állás" létesítésével, mégpedig 850 forint fizetés GyMSMGyLIV. B.751., 1279/1861. 119 120 GyMSMGyLIV. B. 751., 230/1864. 121 GyMSMGyLIV. B. 751., 600/1864. 122 GyMSMGyL IV. B. 751., 969/1864., 85; 364 és 680/1865., illetve IV. B. 770., 477 és 2012/1866. m GyMSMGyLIV. B. 770., 94/1867. 124 Pl.: GyMSMGyL IV. B. 770., 1292/1866., 93/1867.; IV. B. 905. a., 213/1872., 2553/1873., 2669/1876., 6645 és 6844/1877. 125 GyMSMGyLIV. B. 905. a., 192/1872. 126 GyMSMGyL rV. B. 914., 7/1872. 127 GyMSMGyLIV. B. 905. a., 1128/1875. 128 GyMSMGyLIV. B. 914. /l., az alispán 3138/1880. sz. irata 129 GyMSMGyLIV. B. 914., 72/1888. 130 GyMSMGyLIV. B. 914., 6/1889. 131 GyMSMGyLIV. B. 914., 87/1883., 67/1885., 86/1888., 41/1891. 132 GyMSMGyLIV. B. 902. a., 168 és 193/1877. 67