Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Hegedűs Zoltán: Moson vármegye levéltárának története a kezdetektől az államosításig / 56–74. o.

mellett, arra hivatkozva, hogy ennél kevesebbért „kellően képzett és használható egyént nyerni lehetséges nem lészen".

133 Törekvésüket csak 1893-ban koronázta siker, amikor engedélyt kaptak az állás rendszeresítésére — de már csak 600 forintos fizetéssel.

134 A státuszt azonban sem akkor, sem később nem töltötték be, allevéltárnokkal forrásainkban egyszer sem nem találkozunk. 1880-ban a belügyminisztérium egy részletes kérdőív segítségével mérte fel a levéltárak állapotát. Ebből tudjuk meg azt, hogy Mosón vármegye archívuma a székház 1849-ben épült hátsó részén rendelkezett egy 13x8x4 méteres, „száraz és elég világos", kőpadlós, fűtetlen, vasajtóval elzárt helyiséggel, mellette pedig egy kisebb szobával a levéltárnok számára. Az anyagot polcokon, továbbá egy nagy szekrényben helyezték el. Kezelője a megyei levéltárnok, megbízva egyúttal a lajstromozói teendőkkel is. A hatóságok (a magyaróvári járásbíróság kivételével), valamint a magánfelek csak közgyűlési vagy alispáni határozatra kaphatnak eredeti iratokat, a tisztviselők viszont közvetlenül. Hiteles másolatot az alispáni pecsét alatt adhat ki.

135 A levéltár 1893 tavaszán az újonnan épült megyeházba költözött át.

13 Tudományos igényű kutatás is folyt az archívumban: Major Pál, valamint Ivánfi Ede piarista tanár

138 a megye történetéről írott monográfiájukhoz gyűjtöttek anyagot. A megüresedett levéltárnoki állást — hat pályázó közül — Szélessy Károly vármegyei kiadó, tiszteletbeli aljegyző nyerte el, aki korábban már több alkalommal is dolgozott Ékei Antal kisegítőjeként illetve helyettesítette őt.

1 9 Szélessy a Veszprém megyei Bánkon született 1849-ben, 1871-ben végezte el a pápai jogakadémiát és tett bírói államvizsgát; 1892-ben községi jegyzői, három év múlva pedig (hogy állásában véglegesítsék) levéltárnoki vizsgát tett. 1872-1893 között joggyakornok, majd Mosón vármegye alispáni hivatalánál központi kiadó; 1893-tól 1895-ig levéltárnok-helyettes, illetve ideiglenes levéltárnok.

140 Tisztségét 1912-ben bekövetkezett haláláig viselte.

141 Tipikusan dzsentri életet élt: állandóan tele volt adóssággal, többnyire 6-8 hitelezőnek tartozott egyszerre, nem ritkán komoly összegekkel is. A levéltárral és vezetőjével kapcsolatos, az alispáni iratanyagban fellelhető források közel háromnegyede az ellene foganatosított bírói fizetés-letiltásokról, sőt végrehajtásokról, illetve ezek feloldásáról tudósít. Anyagi gondjai csak 1906. évi házasságkötése után szűntek meg, amikor is egy nála 18 évvel fiatalabb hölgyet vezetett oltárhoz. Egyéb megbízatásokat, mondhatni természetesen, ő is kapott. 1897-től fogalmazó az alispáni hivatalnál,

142 a következő évtől tiszteletbeli árvaszéki ülnök,

143 bizonyos időszakokban pedig a vármegye betegápolási ügyeit is intézte.

144 GyMSMGyL IV. B. 902. a., 2 és 55/1875., GyMSMGyL IV. B. 902. a., 287/1892., 6/1893. 133 134 135 GyMSMGyL IV. B. 914./l., az alispán 1317/1880. sz. irata 136 GyMSMGyL IV. B. 905. a., 4292/1893. 137 GyMSMGyL IV. B. 902. a., 193/1877. 138 GyMSMGyL IV. B. 914., 85/1892. 139 GyMSMGyL IV. B. 905. a., 6410/1894. 140 GyMSMGyL IV. B. 901. b., 188/1905. 141 GyMSMGyL IV. B. 902. a., 367/1912. 142 GyMSMGyL IV. B. 905. a., 110/1897. 143 GyMSMGyL IV. B. 905. a., 6548/1898., illetve IV. B. 901. b., 188/1905. 144 GyMSMGyL IV. B. 902. a., 233/1901. 68