Levéltári Szemle, 51. (2001)
Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Hegedűs Zoltán: Moson vármegye levéltárának története a kezdetektől az államosításig / 56–74. o.
Franciscus Makó de Nemeszegh 9 , 1574-ből Georgius Zychy 10 , 1598-ból Iohannes Rayky u , 1601-ből, 1604-ből és 1609-ből pedig Georgius Zombathely 12 nevét. Méhes György az első jegyző, akiről már a bekötött formában ránk maradt nemesi közgyűlési jegyzőkönyvekben található említés: 1666-ban jelentette, hogy nem vehet részt a közgyűlésen, mivel mint szenei harmincadost a Magyar Kamara a felvidéki városokba küldte. 13 Két évvel később már haláláról olvashatunk: a közgyűlés rendelkezett arról, hogy a „prothocolla et acta comitatus" az újonnan megválasztott jegyzőnek, Tersztyánszky Andrásnak 14 leltár szerint átadassanak, 15 Méhes György örököseinek pedig — tekintettel a megboldogult hosszú és hűséges szolgálatára — a még ki nem utalt ötven forint fizetésen felül további ötven forintot juttatott. 16 Utódának járandóságát száz forint éves fizetésben és 25 forint szálláspénzben állapították meg. 17 A vasalt ládában tartott iratok („acta et archiva comitatus in una cista reposita") következő említése 1681-ből való, amikor népes deputáció vette át azokat az elhalálozott Kerekes Menyhért alispán leányaitól. 18 Úgy látszik azonban, a regisztráció után kiderült, hogy még számos irat maradt az örökösöknél: ezek visszaszerzésére Kimley Benedek szolgabírót küldték ki egy esküdt kíséretében. 1683-ban került sor az utolsó Bécs elleni török hadjáratra, melynek során Mosón megyét úgyszólván letarolták. A főispán utasítására a közgyűlés határozatot hozott a vármegye pénzének, pecsétjének, jegyzőkönyveinek és iratainak biztonságba helyezéséről. 20 Nem tudjuk, mekkora sikerrel jártak, mert az elkövetkezendő bő húsz évre vonatkozóan az archívum sorsáról nem állnak rendelkezésre adatok. Egy 1725-ből származó bejegyzés azonban azt állítja, hogy a vármegye régebbi iratai az utolsó török hadjárat alkalmával teljes egészükben megsemmisültek. 21 A megállapítás nagyrészt fedi a valóságot, mert amikor 1752-ben Tersztyánszky János a jezsuiták megbízásából régebbi iratok kiadását kérte, 16. századiakat egyáltalán nem találtak; egyedül néhány dicalis összeírást tudtak a rendelkezésére bocsátani a 17. század első harmadából. 22 A /íáfóczi-szabadságharc idején az iratok a győri székeskáptalan őrizetében lehettek; visszaszállításukra 1707-ben Poór István és Trummer János jegyző kaptak — ismételten — megbízást. 23 A következő évben megint csak arról határozott a közgyűlés, hogy az „archivium" Győrből minél hamarabb kerüljön vissza, mivel egy biztonságosabbnak tartott helyen, a pozsonyi káptalannál kívánták elhelyezni, a jegyzőkönyv szövegéből 9 dica 587. és 678. 10 dica 778. p. 11 dica 874. p. 12 dica 926., 947. és 955. pp. i3 GyMSMGyL IV. A. 502. b., 103. sz. irat (1666. év) 14 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 9/1668. 13 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 26/1668. 15 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 24/1668. 17 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 12/1669. 18 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 8/1681. 19 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 22/1682. 20 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 32/1683. 21 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 59/1725. 22 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 137/1752. és 169/1752., illetve GyMSMGyL IV. A. 502. b., 331. és 359. sz. irat (1752. év) 23 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 44/1707. 57
