Levéltári Szemle, 51. (2001)
Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Hegedűs Zoltán: Moson vármegye levéltárának története a kezdetektől az államosításig / 56–74. o.
kivehetően immár nem első ízben; egyúttal a két tisztviselőt megbízták az iratok lajstromozásával, valamint azzal, hogy keressék elő a régebbi országgyűlésekre adott követutasításokat. 24 Az anyag átszállítására rövid időn belül sor került 25 , a lajstromozás azonban lassan haladt: a közgyűlés el is rendelte, hogy a kijelölt tisztviselők akadályoztatása esetén másik kettő folytassa haladék nélkül ezt a munkát. 26 Négy esztendővel később a levéltár végleg visszakerült Pozsonyból Magyaróvárra. A jegyzőkönyvi tanúsága szerint az alispán, a jegyző és egy harmadik tisztviselő kezelte az anyagot. Külön fasciculusba gyűjtötték az országgyűlési követutasításokat, továbbá eleget tettek egy magáncélú megkeresésnek is: a rajkai Mórocz-kúria feletti örökösödési perhez szükséges iratokat gyűjtötték össze a felek kérésére. 27 Minden rendezési próbálkozás dacára 1717-ben — miután felsőbb rendelkezésre össze kellett gyűjteni a vármegye statútumait — kénytelenek voltak megállapítani, hogy a levéltár meglehetősen zilált állapotban („acta comitatus nimium confusa et sine omni ordine convulsa") van. A rendezés munkáját a jegyzőre bízták azzal az utasítással, hogy mindenekelőtt a peres ügyeket különítse el a többitől; ezen felül százötven forintot is a rendelkezésére bocsátottak, hogy egy alkalmas embert vehessen maga mellé segítségül. 28 Miután az ország helyzete konszolidálódott, az országgyűlés is foglalkozni kezdett a levéltárak ügyével. Az 1723. évi LXXXIII. törvénycikk, amely egy országos levéltár felállítását vette célba, arról is rendelkezett, hogy az egyes megyék létesítsenek állandó székházat, benne megfelelő helyiséggel az archívum számára. Szabályozta az iratkezelést is: a keletkezett iratokat évenként kellett a levéltárban elhelyezni, mégpedig mutatókkal ellátva. A törvény végrehajtása bizonyára lassan haladt, ezért néhány évvel később a vármegyékre vonatkozó részét megismételték, amiről a Consilium Regium egyik 1731. évi rendelete tanúskodik. 29 Erre az időszakra tehető a hivatali munka számottevő növekedésének kezdete: mind több és több ügyet kellett írásban elintézni, amire a jegyző egymagában már képtelennek bizonyult, ezért 1737-ben egy aljegyzőt állítottak be a segítségére. 30 Ilyenformán a levéltár rendben tartására is több erőt fordíthattak: 1738-ban két pozsonyi mesterrel beköttették az 1704-1727 közötti letisztázott közgyűlési jegyzőkönyveket, továbbá az újabbakat is, valamint a számadásokat a hozzájuk tartozó iratokkal együtt. 31 A század közepétől egyre több információval rendelkezünk a levéltár helyzetéről. 1739-ben a vármegye székház céljára 6000 forintért megvásárolta a mosoni Zsidanicskúriát, ahol a főjegyzőnek lakást, a levéltárnak pedig megfelelő helyet szándékoztak kialakítani 32 . A főjegyző fizetését 1740-ben évi 300 forintra emelték. 33 Forrásaink arról is 24 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 1/1708 25 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 9/1708. 26 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 12/1708. 27 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 15/1712. 28 GyMSMGyL IV. A. 502. a„ 26/1717. 29 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 59/1731. 30 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 15/1737. 31 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 48/1738 32 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 50/1739. 33 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 143/1740. 58
