Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Hegedűs Zoltán: Moson vármegye levéltárának története a kezdetektől az államosításig / 56–74. o.

LEVÉLTÁRTÖRTÉNET HEGEDŰS ZOLTÁN MOSÓN VARMEGYE LEVÉLTÁRÁNAK TÖRTENETE A KEZDETEKTŐL AZ ÁLLAMOSÍTÁSIG

1 Mosón vármegye a történelmi Magyarország egyik legnyugatibb, egyszersmind egyik legkisebb területű megyéje volt. Földrajzi helyzete számos előnyt nyújtott számára (a birodalmi főváros közelsége biztonságot, egyúttal nagy felvevőpiacot is jelentett), az azonban hátrányosan érintette, hogy a Bécs elleni török hadjáratok alkalmával a legtöbb esetben a Duna bal partján vonult fel, majd vissza a fősereg. Bár soha nem vált a hódoltság részévé, időnként hatalmas károkat szenvedett el. Az 1683. évi, utolsó török hadjárat, majd a felszabadító harcok szinte lakatlan pusztává tették a megyét; előző lélekszámát — telepítéseknek köszönhetően —jó húsz év múlva tudta csak elérni. Az ismétlődő hadjáratok természetesen a vármegye működése során keletkezett iratok megmaradásának sem kedveztek. Háborús veszély esetén igyekeztek biztos helyre (például a pozsonyi várba) menekíteni a vasládában elhelyezett dokumentumokat, de hogy ez nem mindig járt sikerrel, bizonyítja az, hogy a levéltár 17. századi, illetve annál korábbi vármegyei anyagát — az 1668-tól többé-kevésbé hézagmentesen meglévő közgyűlési jegyzőkönyveken kívül — néhány oklevél és adóösszeírás mellett két doboznyi irat képviseli, míg Mohács előtti forrás egyáltalán nem maradt fenn. Az 1920 után Magyarországon maradt települések közül csupán a hajdan mezővárosi ranggal bíró Halászi és a vármegye székhelye, Magyaróvár volt olyan szerencsés, hogy iratanyaguk egy része aló. század közepétől kezdődően ránk maradt. A vármegye iratait — a korabeli gyakorlatnak megfelelően — itt is az alispán és a jegyző őrizte. A legkorábbi jegyző, akinek nevére rábukkantam (az 1570-es dicajegyzékben), Petrus Zewlewssy volt; szerepelt továbbá 1582-ben Matthias Kadresiczi?) de Nowaky^, 1594-ben Benedictus András de Egyházas Páka

4

, 1600-ban And[reas] Arky

5

, két évvel később pedig Martinus Gusdochy

6 neve is. Az alispánok vonatkozásában a dica-jegyzékek kínálata már sokkalta bővebb, így ismerjük 1550-ből Sebastianus Rauser

7

, 1552-ből Wolffgangus Josa

%

, 1567-ből, illetve 1570-71-ből A témával a Levéltári Szemle 1966. évi 2. számában (340-374.) már foglalkozott dr. LENGYEL ALFRÉD, aki a levéltár történetét részletesebben a két világháború közötti időszakig, említés szintjén pedig az 1950-es évek végéig dolgozta fel. Tanulmányát a kutatásaim során talált újabb adatokkal egészítem ki, egyúttal mellőzöm az általa már megírt áttekintő levéltártörténeti bevezetést. Munkám jelen első részében a levéltár állami kezelésbe vételéig foglalkozom annak történetével, a készülőben lévő második részben pedig, a lehetőségek függvényében, a rendszerváltásig kívánom azt feldolgozni. Magyar Országos Levéltár, dica-jegyzékek, rakt. sz. A 2643 Tom.XXII. (továbbiakban: dica), 668. dica 853. Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára (GyMSMGyL) IV. A. 505. a. 1. (köszönöm DOMINKOVITS PÉTERNEK, hogy felhívta rá a figyelmemet), vö. Lengyel A. 2. sz. jegyzetével dica 905. és 913. dica 935. dica 228. dica 228. 56