Levéltári Szemle, 51. (2001)
Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - KILÁTÓ - Seres Attila: Az újrakezdés(ek) nehézségei és eredményei: A levéltárügy története és jelenlegi helyzete Macedóniában / 41–47. o.
a levéltár őrizetében rendkívül kevés középkori vagy újkori irat maradt, ezért ezek felkutatására és megmentésére különös gondot fordítanak a levéltár munkatársai. A törvény a maradandó értékű iratok esetében a kutathatóság idejét húsz évben szabta meg az irat datálásától számítva. Ezen kívül azonban bizonyos esetekben, például a személyiségi jogokkal összefüggő dokumentumoknál, ennek idejét ötven évben maximalizálta. A levéltári iratanyag kutathatóságát rendkívüli esetekben maga a levéltár is korlátozhatja, ilyen döntéssel szemben a kormánynál lehet fellebbezni. A törvény a benne foglalt előírásokat megszegő iratképző szervekkel, jogi és természetes személyekkel (tehát a kutatókkal is), sőt, a levéltárral szemben is szankciók alkalmazását teszi lehetővé. Ennek érdekessége, hogy a törvény összegszerűen, régi jugoszláv dinárban adta meg a kiróható bírság mértékét, minden törvényi szabálysértés esetére (szándékos rongálás, dokumentumokkal való kereskedés, az iratképző szervek esetleges visszaélései). A levéltárakkal és a levéltári iratanyaggal kapcsolatos tevékenységet teljeskörűen szabályozó törvényt a szocialista Macedónia parlamentje, még Jugoszlávia szétesése előtt, de már a délszláv állam szecessziós folyamatának előrehaladott állapotában fogadta el. Érthető, hogy a függetlenné válás és az azt követően kialakult levéltári gyakorlat bizonyos formai és tartalmi korrekciókat igényelt a törvény szövegében, ezért 1995-ben kiegészítették azt. Először is törölték a „szocialista" jelzőket a törvény szövegéből. A büntetési tételeket részben az állami átalakulás, részben az infláció miatt nem dinárban, és nem fix összegben, hanem az éppen aktuális alapfizetésnek megfelelő összeg, illetve annak többszörösei mértékében határozták meg. A leglényegesebb szakmai változtatás a kutathatóság időhatárainak szigorítása volt. A törvény előírta, hogy a külpolitikai vonalvezetésre, államhatárokra, geológiai feltárásokra, stratégiai-hadi objektumokra vonatkozó iratok a keletkezéstől számított százötven év múlva válnak kutathatóvá. A személyiségi jogvédelem alá eső iratok esetében megmaradt az ötven éves időhatár, ugyanakkor amennyiben a dokumentum dátuma ismeretlen, de az adott személy halálának dátuma ismert, akkor a halálának időpontjától számított ötven év múlva, ha a születési időpontja ismert, akkor attól számítva százötven év múlva válik kutathatóvá a dokumentum. Figyelemre méltó formai változtatást eszközölt a törvény a levéltár funkciójának definiálásában, a „köztársasági közigazgatási szerv" szóösszetételből törölte a „köztársasági" jelzőt. Emiatt felmerülhet az a kérdés, hogy a levéltár esetében nem a kormányzati struktúra egyszerű hivataláról van-e szó, vagy az államigazgatási szervek közös irattáráról? A levéltár 1945 előtti iratanyaga szűkös, a macedón nemzeti történelemben fontos szerepet játszó események, mint a 19. századi nemzeti mozgalom, vagy az ilindeni felkelés 5 , továbbá a két világháború közötti verhovista politika 6 helyi, 1893-ban az oszmán fennhatóság alatt lévő Makedónában egy titkos szervezet alakult meg VMRO néven {Belső Makedón Forradalmi Szervezet), amely programjába vette az Oszmán Birodalom föderatív alapon történő átszervezését és azon belül Makedónia elkülönülő autonómiájának megteremtését. A szervezet 1903ban felkelést robbantott ki, amelynek időpontja augusztus 2-ra, az orthodox naptár szerint Illés napjára esett. Innen kapta a felkelés az Ilinden (Illés napja) nevet. A felkelők Krusevó városában egy önálló köztársaságot kiáltottak ki, amelyet a törökök hamarosan megsemmisítettek. Szófiában a 19. században alakult meg a Verhoven Kamiiéi {Legfelső Bizottság) nevű szervezet, amely Makedóniának Bulgáriával való egyesülését propagálta. A protofasiszta szervezet hívei, a verhovisták, a két 44
