Levéltári Szemle, 51. (2001)
Levéltári Szemle, 51. (2001) 2. szám - HÍREK - Csombor Erzsébet: A Magyar Levéltárosok Egyesülete vándorgyűlése Esztergomban / 94–97. o.
A MAGYAR LEVÉLTÁROSOK EGYESÜLETE VÁNDORGYŰLÉSE ESZTERGOMBAN A millennium alkalmából Esztergomban tartotta idei háromnapos vándorgyűlését a Magyar Levéltárosok Egyesülete. Az ország levéltáraiból mintegy háromszázan és a külföldi egyesületek képviseletében tízen vettek részt a tanácskozáson. Az ünnepélyes megnyitón elsőként Ruchti Róbert országgyűlési képviselő, a megyei közgyűlés művelődési bizottságának elnöke a megyei önkormányzat nevében köszöntötte a régi vármegyeháza dísztermében összegyűlt hallgatóságot. A város nevében Meggyes Tamás polgármester elmondta: külön öröm, hogy a millennium évében látogat el Esztergomba, Szent István városába, az ország első fővárosába az egyesület. Megemlékezett arról, hogy ///. Béla is itt szervezte meg a kancelláriát, amihez az első irattár kialakulása köthető. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma képviseletében Ecsedy István helyettes államtitkár tájékoztatást adott arról, hogyan látja a minisztérium a magyar levéltárügy jelenét, a levéltári szakterület előtt álló számtalan feladat közül miket tekint a legfontosabbaknak és e feladatok végrehajtását milyen eszközökkel kívánja támogatni. Elmondta , hogy a levéltári szakmai szervezetek aktív részvételének köszönhetően befejeződött a közlevéltárak és a nyilvános magánlevéltárak tevékenységével összefüggő szakmai követelmények kidolgozása. A miniszteri rendelet várhatóan nyár végén megjelenik. A minisztérium az ágazati irányítás szervezeti kereteinek megerősítése érdekében 1998-ban létrehozta a közlevéltárak és a nyilvános magánlevéltárak tevékenységét ellenőrző levéltári szakfelügyeletet, valamint a Levéltári Kollégiumot és a hozzá kapcsolódó munkacsoportokat, amelyeknek a feladata, hogy a megváltozott gazdasági, társadalmi és politikai körülmények által felvetett, új szakmai kérdések megoldására javaslatokat dolgozzanak ki. A kollégium nyolc tagjából ötöt az egyesületként működő levéltári szervezetek delegálnak, ami azt jelenti, hogy a szakmai szervezetek közvetlenül véleményt nyilváníthatnak minden levéltári tevékenységet, munkát érintő kérdésben. A levéltári törvény rendelkezéseinek gyakorlati megvalósulását a minisztérium 1995 óta folyamatosan figyelemmel kiséri. A végrehajtás során tapasztalt értelmezési problémák kiküszöbölése, továbbá a gyorsan változó jogszabályi környezethez, valamint az Európai Unió normáihoz való jobb igazodás érdekében eddig két alkalommal kezdeményezte a minisztérium a levéltári törvény szövegének pontosítását és kiegészítését: az első módosítást az 1997.évi CXL. törvény az ún. kulturális szaktörvény tartalmazza; az újabb módosítási javaslatot az örökségvédelmi törvény tervezetének a részeként terjesztette a minisztérium a kormány elé, elfogadásáról a közeljövőben dönt a Parlament. Ugyanakkor a levéltáros szakmának számos olyan problémával kell szembenéznie, amely csak jogi szabályozással nem orvosolható. Ezek megoldása anyagilag megalapozott, hosszú távon ható szakmai programok elindítását és működtetését igényli. A veszélyeztetett állapotú levéltári anyag megmentését szolgáló — mintegy harminc évre tervezett — állományvédelmi program alapvető feladatait a levéltári törvény rögzíti. A jelenleg több mint 320 ezer ifin terjedelmű magyar levéltári anyag épségét és fennmaradását veszélyeztető legsúlyosabb probléma, hogy a forrásanyag több mint 40%át (elsősorban a 20. században keletkezett dokumentumokat) a korabeli papír- és íróanyag rossz minősége, valamint a nem megfelelő tárolási körülmények miatt a 94
