Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 1. szám - DOKUMENTUM - Seres Attila: Két dokumentum az 1922. évi berlini titkos szovjet–magyar tárgyalásokról / 20–27. o.

DOKUMENTUMOK SERES ATTILA KÉT DOKUMENTUM AZ 1922. ÉVI BERLINI TITKOS SZOVJET-MAGYAR DIPLOMÁCIAI TÁRGYALÁSOKRÓL 1922 tavaszán Genovában nemzetközi gazdasági konferencia ült, hogy SzovjetOroszország és Németország, valamint a kisebb vesztes államok részvételével helyreállítsák az európai államok között a háború előtt fennálló kereskedelmi kapcsolatokat. Az Antant a szovjet kormányt a cári kormányzat és a polgári kormányok által felvett kölcsönök visszafizetésére, valamint a forradalom idején államosított külföldi tulajdonú ingatlanok, ipari üzemek visszaadására vagy kártalanítására próbálta rávenni.

1 Április 16-án, a konferencia ideje alatt kötötte meg Németország és Szovjet-Oroszország a rapallói egyezményt, amelyben a két fél megállapodott a diplomáciai és konzuli kapcsolatok felvételében. Ennek alapján Szovjet-Oroszország lemondott Németországgal szembeni jóvátételi igényéről, Németország pedig arról a követeléséről, hogy az oroszországi nacionalizált tulajdont visszaadják korábbi német tulajdonosaiknak. A többi nagyhatalom gazdasági érdekeit a két állam közötti egyezménynek azon cikkelye sértette leginkább, amely kimondta, hogy Németországnak a kötelezettségeit abban az esetben kell teljesítenie, ha Szovjet-Oroszország nem fogja kielégíteni más államok reparációs igényeit.

2 Az egyezmény politikai jelentősége abban rejlett, hogy ennek segítségével mindkét állam kiutat talált elszigetelt helyzetéből. A konferencián részt vevő magyar delegációt Bethlen István miniszterelnök rövid ott tartózkodása után Bánffy Miklós külügyminiszter vezette, aki a konferencia ideje alatt tárgyalásokat folytatott Georgij Vasziljevics Csicserin külügyi népbiztossal, a szovjet küldöttség vezetőjével. Ormos Mária erről a témáról szóló tanulmányában két érdemi megbeszélést feltételez közöttük, és mellékeli a május 2-án lezajlott, feltehetőleg már második találkozóról szóló külügyminiszteri feljegyzést.

3 A tárgyalás során Csicserin a békerendszerrel kapcsolatos szovjet álláspontnak megfelelően kifejtette, hogy Szovjet-Oroszország nem ismeri el Erdély Romániához csatolását. Az állandó szovjet-román határvillongásokra hivatkozva, újabb román határsértés esetére kilátásba helyezett egy Románia elleni katonai akciót, amelynek közvetlen célja nemcsak Besszarábia megszállása lett volna, hanem a román állam 1 A genovai konferenciára 1.: DIÓSZEGI ISTVÁN: A hatalmi politika másfél évszázada. Bp., 1994. 300-301., ORMOS MÁRIA-MAJOROS ISTVÁN: Európa a nemzetközi küzdőtéren. Bp., 1998. 302-304. 2 A rapallói egyezményre 1.: ORMOS M.-MAJOROS I.: i. m. 304-307., HALMOSY DÉNES: Nemzetközi szerződések, 1918-1945. Bp., 1966. 200-203. 3 Bánffy Miklós memoárjában csak egy érdemi találkozót említ, de az ott elhangzottakat nem részletezi. A visszaemlékezés szerint teljes egyetértésben váltak el egymástól, és Bánffy benyomása az volt, hogy Magyarországnak nagy előnye származna abból, ha rendezné diplomáciai viszonyát SzovjetOroszországgal. BÁNFFY MIKLÓS: Huszonöt év (1945). Bp., 1993. 126-127. L. még: ORMOS MÁRIA: Bánffy-Csicserin találkozóik) Genovában. Pécs, 1998. (JPTE Történelem doktori program — Kutatási füzetek 4. sz.) 33-39. 20