Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 1. szám - DOKUMENTUM - Seres Attila: Két dokumentum az 1922. évi berlini titkos szovjet–magyar tárgyalásokról / 20–27. o.

megbénítása is. Megemlítette Bánffynak azt az értesülését, amely szerint Románia támogatja Vrangel és Petljura fehérgárdista csapatait. Bánffy megígérte a fellépést a szovjet-román konfliktus esetére, de szükségesnek tartotta, hogy Magyarország ismerje a várható szovjet támadás időpontját, hogy időben felkészülhessen a Románia ellen indítandó diverzáns fegyveres akciókra, vagy egy tényleges katonai beavatkozásra. Egy esetleges Lengyelország elleni szovjet támadás esetére Bánffy semlegességet ígért.

4 A dokumentumok alapján ismert összes genovai és berlini találkozón Erdély és Besszarábia területi státuszának problémája és a két állam között ezzel kapcsolatban létesíthető együttműködés kérdése játszott központi szerepet. 1922 tavaszán SzovjetOroszországot a Magyarországgal kialakítandó kooperációra az 1921. március 3-án megkötött lengyel-román szövetségi szerződés inspirálta. A szerződés kimondta a másik állam megsegítését egy keleti irányból érkező agresszióval szemben.

5 Az akkori szovjet külpolitika számára ezért a lengyel és román kérdés kezelése összefüggött. Románia kétfrontos háborúba kényszerítése, s ezáltal a román katonai potenciál gyengítése egy esetleges lengyel-román-szovjet konfliktusban létfontosságú lett volna a háború végső kimenetele szempontjából. Ezt támasztja alá az is, hogy Csicserin és Bánffy találkozóján a szovjet tárgyalófél a Romániával szembeni együttműködésért cserébe — ami Erdély visszaszerzésének a lehetőségét is felvillantotta Magyarország számára — kérte Magyarország semlegességét a szovjet-lengyel konfliktusban.

6 Románia tekintetében a két ország érdekei megegyeztek. A magyar külpolitikai vezetés tisztában volt a szovjetrendszer katonai erejével, ezért a Romániával szembeni revíziós siker elérésében a szovjet-román ellentétek kiaknázását is számításba vette. Az 1922-ben igen feszült román-szovjet viszony, illetve a Bánffy és Csicserin találkozójának idejére már ismertté vált rapallói egyezmény, az első világháború utáni nemzetközi izoláltságából kiutat kereső magyar kormányt a halvány sikerek reményében további puhatolózó tárgyalásokra ösztönözte.

7 Bánffy és Csicserin megállapodtak, hogy Berlinben folytatják a katonai kooperációról szóló megbeszéléseket. A magyar külpolitika óvatos közeledési kísérletében az is szerepet játszott, hogy Szovjet-Oroszország több állásfoglalásában elítélte a versailles-i békerendszert és az annak részét képező trianoni békeszerződést. Az első világháború után a győztes 4 A dokumentum tisztázott, jegyzetekkel ellátott változata: ORMOS M.: i. m. 35-38. 5 A szerződés hatálya csak a két állam keleti határaira terjedt ki. A szerződés szövegét L: HALMOSY D.: i. m. 168-169. ö Az 1920. évi szovjet-lengyel háború idején Magyarország és Lengyelország Franciaország támogatása mellett titkos katonai tárgyalásokat folytatott Varsóban Magyarországnak a konfliktusba való bevonásáról. Lengyelország fegyveres megsegítéséért cserébe a magyar kormány a békefeltételek felülvizsgálatát és bizonyos területi kompenzációt szeretett volna elemi. A háború befejeztéig azonban nem született megállapodás ebben a kérdésben, Magyarország mindössze hadianyaggal támogatta a lengyel hadsereget. A lengyel-magyar együttműködés terve ismert volt Moszkvában, Csicserin ezért is kérte a magyar fél semlegességét. L.: SOMOGYI ERIKA: Magyarország részvételi kísérlete az 1920-as lengyel-szovjet-orosz háborúban. Történelmi Szemle, 28. (1986) 2. sz. 313-324. 7 Besszarábia Romániához tartozását a szovjet kormányok sosem ismerték el. A terület megszállásától kezdve folyamatosak voltak a határincidensek a Dnyeszter mentén. A két állam ellentéteinek mélységét jól érzékelteti, hogy Csicserin a genovai konferencia első bizottságának első ülésén a román tárgyalódelegáció kizárását követelte a politikai albizottságból. Dokumenti vnyesnyej polityiki. 5. k. Glav. red.: GROMIKO, ANDREJ. Moszkva, 1961. 208. 21