Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 2. szám - MÉRLEG - Rozs András: Nagy Pál: A magyarországi cigányok története a rendi társadalom korában. Kaposvár, 1998 / 45–50. o.

MÉRLEG NAGY PAL A MAGYARORSZÁGI CIGÁNYOK TÖRTÉNETE A RENDI TÁRSADALOM KORÁBAN Kaposvár, 1998. 499 p. Már a kutatói témaválasztás, a társadalmi jelenségsorban az akut történetírói feladat felismerése is minősíti a jó historikust. Ha ehhez a kutatás szükségességében való meggyőződés, illetve a kutatási tárgy vizsgálandó volta melletti meggyőző érvelés, a téma iránti elkötelezettség, fegyelmezettség és kellő kutatási alázat társul, továbbá a levéltári források professzionális ismerete és használata, akkor kiváló minőségű történetírói munka születik. A recenzens mindezeket megvalósultnak látja Nagy Pál könyvében. A cigányság történetéről írni igen nagy merészséget is követel. Nemcsak a „cigánykérdés" mai politikai-közéleti aktualitásai miatt, hanem a történetírói előzmények elégtelensége és a források feltáratlansága következtében is. Nagy Pál e könyvében arra tesz kísérletet, hogy a magyarországi cigányság középkori és újkori történetének fő vonásait üstökön ragadja. A Szerző, mint ahogy ő maga is vallja, nem állítja, hogy munkája befejezett, nem „a cigánytörténet-író" szerepében tetszeleg, hanem a jelenlegi forrásfeltártságra épülő, magyarországi cigányságtörténetet tesz az asztalra úgy, hogy ismeri műve korlátait, hiányait, de ugyanakkor ismeri a további kutatási irányokat, a kutatandó téma-területeket, a feltárandó forrásokat. A Szerző tisztában van azzal, hogy milyen történetírói, más tudományágbeli előzményeket vall magáénak, és azt is tudja, mitől kell elhatárolódnia. A magyarországi cigányság-kutatást egy sajátos dichotómia jellemzi a Szerző szerint. Már a múlt század végétől kiváló magyar etnográfiai, szociológiai, zene- és nyelvtudományi, majd utóbb kulturális antropológiai cigánytárgyú munkák születtek, ugyanakkor a magyar történettudomány nem szentelt kellő figyelmet e különleges etnikum sajátos történetének. A szocialista időszakban, majd a rendszerváltás óta különösen megszaporodtak a cigányokról szóló kiadványok, az utóbbi években létrejött az úgynevezett romológia tudományszak. A történetírás késlekedése miatt azonban elszaporodtak a legkülönbözőbb és legképtelenebb „történeti" teóriák a cigányság múltjáról, eredetéről és vándorlásáról Indiától NagyBritanniáig, írások sora jelent és jelenik meg a cigányok „igaz történetéről", hiedelemvilágáról, kultúrájáról a történeti források kellő feltártsága, ismerete nélkül, vagy a néhány közhely-forrás sokszor félreértett adataiból elégtelenül általánosítva. Utóbbi „műveket" néhány szerző nyomán Nagy Pál is „naiv tudománynak" minősíti és elhatárolódik tőlük (elsősorban a '90-es évek elejétől publikáló Rostás Farkas György-Kársai Ervin szerzőpáros szerzeményeitől). A cigány etnikumhoz tartozó szerzők által művelt „naiv tudomány" a magyarországi cigányság önigazolási vágyából, önértékelési, identifikációs igyekezetéből vezeti le a cigányok saját mitikus történetét, „glorifikált szenvedéstőrténetét." A Szerző okfejtésével és a „naiv tudományra" vonatkozó kritikai észrevételeivel nagyrészt egyetért a recenzens, bár megjegyzi, hogy a cigány etnikumú (nemzetiségű) 45