Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 2. szám - Takács Edit: A Szentesi Járásbíróság 1977–78. évi polgári peres iratai próbaselejtezésének tapasztalatai / 3–23. o.

A főlajstrom könyvek átnézését követően megkezdett munkám általános, elvi alapjának tekintettem, hogy a selejtezés összetett folyamat, amelyben minden egyes perirat, minden egyes ügyirat, sőt ügyiratdarab, részirat egyedi vizsgálatot és értékelést kíván.

7 Egy teljes per (perirat) a következő irattípusokat tartalmazza: keresetlevél, vagy jegyzőkönyv a kereset személyes előadásáról, ügyvédi meghatalmazás(ok), a felek nyilatkozatai, tanúk bejelentése, különféle igazolások, bejelentések a bizonyítási eljáráshoz, végzések, idézések, szakértői vélemények, tárgyalási jegyzőkönyvek (a felek meghallgatása, tanúkihallgatások, szakértői vélemény elfogadása, bizonyítási eljárás, stb.)

} ítélet, fellebbezés, fellebbviteli bíróság tárgyalási jegyzőkönyve, ítélete, végzés az ítélet jogerőre emelkedéséről, tértivevények. Néhány perirat következetes végigolvasása után az alábbi munkamódszert alakítottam ki: az iratokból elsőként az ítéleteket, befejező határozatokat, végzéseket kerestem ki. Miután az ítéletek indokolása tartalmazza a per tárgyának, a perhez vezetett cselekménynek a részletes, tényszerű leírását, ez az az irattípus, amelynek értékelése alapján eldönthető, hogy a perirat részben vagy egészben selejtezhető-e vagy sem. Anélkül, hogy részletezném a bírósági iratok jogi, jogtörténeti, személyi/állampolgári jogbiztosító, helytörténeti, általános társadalom-, gazdaság-, művelődés-, hivataltörténeti stb. értékét a tapasztaltak alapján meggyőződésem, valamennyi elvárás teljesíthető az ítéletek megőrzésével, amennyiben azok a perben előforduló minden lényeges információt tartalmaznak. Ha az ügyben fellebbezés történt, akkor értelemszerűen valamennyi bíróság ítélete megőrzendő. Az ítéletek illetve ezek indokolásának ismeretében néztem át, mintegy „ellenőriztem" a per iratait és döntöttem az egyes iratok selejtezhetőségéről. Tapasztalatom szerint az ügyiratdaraboknak kb. fele selejtezhető, mert duplum (másodlat), vagy mert a kiemelt ítélethez képest nem tartalmaz az ügyre vonatkozóan megőrzendő, érdemi információt. Ezek: tértivevények, köztes végzések, különféle igazolások, idézések, ügyvédi meghatalmazások, telekkönyvi szemlék, mellékelt anyakönyvi kivonatok, kereseti kimutatások, számlák, szakértői elszámolások, díjtételek stb.). Selejtezhetők továbbá a keresetek, fellebbezések, az ezekre adott észrevételek, a felek nyilatkozatai, a tárgyalási jegyzőkönyvek stb. de csak akkor, ha az ítélet, végzés, és annak indokolása, minden a felsoroltakban előforduló lényeges információt tartalmaz. A selejtezés során érdemes figyelemmel lenni az eredeti, kézzel írott keresetlevelekre, fellebbezésekre, egyéb beadványokra. Egy részük jól tükrözi a 20. század végén élt ember gondolkodásmódját, ezért — egyedi döntés alapján — lehet köztük levéltárba adandó. A polgári perek jelentős része egyezséggel végződik, az egyezséget tartalmazó tárgyalási jegyzőkönyv azonban csak akkor maradjon meg, ha jogbiztosító (pl. az egyezség közös tulajdon használati jogát szabályozza), vagy történeti értékű információt tartalmaz (ez lehet általános helytörténeti jellegű, de az egyezség létrejötte mutathatja a felek kompromisszumkészségét is). Nem jellemző, de előfordul, hogy az eljárás lefolytatásának módja is fontos, pl. az átlagostól eltér. Ez ugyancsak a tárgyalási jegyzőkönyvből derül ki, tehát az ilyen esetben is megőrzendő. Néhány esetben előfordulhat, hogy a bíróság A bírósági iratoknak az egyes periratokon, aktákon, belüli selejtezést javasolja az általam idézett és a polgári kori bírósági anyaggal foglalkozó valamennyi szerző. Tapasztalatom szerint indokaik, megállapításaik a jelenkori (1950 utáni még fellelhető) iratanyagra is igazak. 6