Levéltári Szemle, 50. (2000)
Levéltári Szemle, 50. (2000) 1. szám - HÍREK - Takács Edit: A Csongrád Megyei Levéltári Napok / 74–78. o.
kiadott adománylevelek száma emelkedett, de feltűnő a gyulai várkapitányok földszerzési „kedve" is. Ezt követően, különösen a 17. század második felében szép számú Heves és Borsod megyei nemes szerzett birtokot a jelenlegi Hódmezővásárhely területén. Végezetül az előadó utalt arra a kellőképpen nem hangsúlyozott tényre, hogy a város és környékének lakói a 16. századtól kezdve taksás jobbágyok voltak, számukra így mindig biztosítva volt a szabad vallásgyakorlás, a vidék tehát — az 1687-1699 közötti évtized kivételével — a korabeli átlagnál népesebb és gazdagabb volt, ami már önmagában is magyarázatot ad a nemesek adományszerző kedvére. A levéltári napok programja október 6-án Szegeden a megyeháza aulájában folytatódott. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc dokumentumai című, 1999. április 14-től Debrecenben bemutatott országos levéltári kiállítás helyi megnyitásával. A Csongrád megyében 1998 tavaszától folyamatosan zajló, a forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára szervezett emlékező rendezvények sorozatát lezáró kiállítást szép számú érdeklődő, könyvtárosok, muzeológusok, levéltárosok, valamint az önkormányzat vezetői és munkatársai jelenlétében dr. Marjanucz László kandidátus, egyetemi docens nyitotta meg. A Csongrád Megyei Levéltári Napoknak évtizedes sajátossága, hogy a megye egyes községeiben élők számára is lehetőség adódik ilyenkor, legalább egy évben egyszer, arra, hogy a helyi múlt iránt érdeklődők megismerjék az adott település történetére vonatkozó legfrissebb kutatási eredményeket, személyesen találkozhassanak a helység múltjával egyéni érdekelődésüktől vezérelve vagy hivatásuknál fogva foglalkozó szakemberekkel. E találkozók az elhangzó előadásokat meghallgató, az esetleg kapcsolódó kiállítást megtekintő helyieknek általában új, érdekes ismereteket nyújtanak, erősítik szülő- illetve lakóhelyükhöz való kötődésüket. De hasznosak ezek a községi napok az előadóknak, a község múltjával helytörténészként foglalkozó pedagógusoknak, muzeológusoknak, régészeknek, néprajzosoknak és levéltárosoknak is, hiszen egy-egy településre ellátogatva egymással is találkoznak. A falunapok népszerűségét mutatja, hogy az idén két községben, Szegváron és Tiszaszegen is voltak ilyen rendezvények. Szegváron október 6-án délután Szenczi Sándorné polgármester köszöntötte a megjelenteket, mutatta be az előadókat és a levéltáros kollégákat a helyieknek. A polgármester asszony megnyitójában kitért a helyismeret, helytörténet fontosságára és őszinte örömmel adta hírül, hogy a település régi terve megvalósulni látszik, ugyanis a millennium évében megjelenik Szegvár monográfiája. Az előadások közvetlenül kapcsolódtak a megjelenő kötethez. Képek a nagyközség életéből címmel a monográfia szerzői mutatkoztak be egy-egy előadással. Elsőként dr. Vörös Gabriella, a Csongrád Megyei Múzeumok igazgatója számolt be az 1988-91 között Szegváron végzett régészeti kutatásának eredményeiről Károlyikastély volt -e az egykori szegvári megyeháza? címmel. Megtudhattuk, hogy az ásatások során a jelenlegi Károlyi-kastély alatt megtalálták az egykori megyei börtön falait. Sikerült azonosítani az előző várkastély 15-16. századi alapjait, a Dóczi család által használt udvarház maradványait, pinceszintjét, ahonnan sok reneszánsz stílusjegyeket hordozó faragott márvány és homokkő került elő. Ennek az udvarháznak a romjait használták fel a 18. század elején a jelenleg is látható Károlyi-kastély alapozásához. A Dél-Alföld egyik legjelentősebb koraújkori épületegyüttesének régészeti eredményekre alapozott, ámde a kortársak leírásait sem nélkülöző bemutatását Herczeg 76
