Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 1. szám - MÉRLEG - Fazekas Csaba: Lakatos Andor: A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára (Repertórium). Kalocsa, 1998 / 52–54. o.

MÉRLEG LAKATOS ANDOR A KALOCSAI FŐSZÉKESKÁPTALAN LEVÉLTÁRA (Repertórium) Kalocsa, 1998. (Kalocsai Múzeumi Értekezések, 4.) 281 p. A repertórium több szempontból is kitűnő, hézagpótló vállalkozás. Fő érdeme, hogy enyhíti az egyházi levéltárak repertóriumainak hiányát, hozzáférhetővé tesz egy, a kívülállók előtt eddig nem ismert, de rendkívül gazdag iratanyagot. (A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltárának mindeddig nem jelent meg nyomtatott segédlete.) Lakatos Andor óriási munkát végzett a levéltár rendszerezésével, s annak a nyilvánosság számára való megismertetésével. Másik fó érdeme, hogy — mint előszavában Romsics Imre is hangsúlyozta — jóval több, mint egy repertórium, a levéltár-ismertetés mellett önállóan is rendkívül hasznosak a történeti feldolgozást nyújtó fejezetei. Fő kritikai megjegyzésünk a kötetről jószerével csak annyi lehet, hogy ezt a címben is jelezni lehetett volna. Az első fejezet részletes történeti áttekintés a káptalan általános tevékenységéről, szervezetének kiépüléséről, amely nem csupán azoknak lehet fontos, akik a konkrétan bemutatott kalocsai főszékeskáptalan iránt érdeklődnek; hanem mindenkinek aki ezen egyházkormányzati testület tevékenységével kapcsolatosan rövid, de a lényeget jól összegző általános ismereteket kíván szerezni. Az áttekintés értékét tovább növeli, hogy mint tudjuk, korábban csak a Horthy-korszakban jelentek meg ilyen típusú káptalantörténetek, a testületek gazdasági vagy egyházi feladatait ismertető (így helyenként kissé talán elavult szemléletű) összefoglalások. Lakatos azonban modern szemlélettel, a korábban megjelent szakirodalom kitűnő összegzésével dolgozta fel a káptalan történetét, amelyet nagyon sok levéltári anyagra való hivatkozás gazdagít. A történeti bevezető első fejezete (l/l.) a káptalan alapításával, szervezetének kiépülésével foglalkozik, részletesen elemezve a török kiűzése utáni újjászerveződés eseményeit 1776-ig, amikorra — gyakorlatilag napjainkig változatlan formában — a káptalan teljes létszámában kiépült. A második fejezet (1/2.) a testület működését elemzi, az alábbi alfejezetekre bontott témakörök alapján: statútumok, a kanonokok kinevezése, liturgia és egyházigazgatási feladatok, hiteleshelyi tevékenység, gazdálkodás, alapítványok, a káptalan 1945 után. A főszékeskáptalan statútumait 1748-ban hagyták jóvá, amelyeket kisebb (például 1825., 1828. évi), vagy az alapelveket ugyan nem érintő, de nagyobb (1847. évi) szerkezeti és tartalmi változtatásokkal másoltak tovább 1985-ig, a hosszú előkészítés után megszületett, ma is érvényes statútumok jóváhagyásáig. A kanonokok kinevezésével foglalkozó I/2b. alfejezet részletes áttekintés a főkegyúri jog hazai történetéről, a káptalan tagjainak konkrét eseteire alkalmazva. A további alfejezetek részletes ismertetésétől eltekintve fel kell hívnunk a figyelmet az utolsó (I/2g.) alfejezet tartalmára. A káptalan 1945 utáni eseményeinek bemutatása, lényegében napjainkig történő nyomon követése a fellendült egyháztörténeti kutatások mellett is hézagpótlónak, továbbá lehetséges elfogultságoktól mentes, történeti elemzésnek számít. Középpontjában az 1985. évi statútumok ismertetése áll, amely nem pusztán történelmi érdekességeket, hanem a magyar katolikus egyház mai működéséről szóló információkat is olvasója elé 52