Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 4. szám - Erdős Ferenc–Tyekvicska Árpád–G. Vass István: A kárpótlási folyamat során keletkezett iratanyag levéltári értékelése / 3–16. o.

használhatók, aki átlagos felhasználói ismeretekkel rendelkezik, de jelenleg értelemszerűen az ügyintézést „szolgálják", azaz elsősorban a kérelmezőre vonatkozó információk visszakeresését támogatják, és nincsenek tekintettel a kutatási igényekre, amelyek a jövőben inkább a sérelmet szenvedettekre fognak összpontosítani. A jövőbeni kutatás szempontjából különösen hátrányos, hogy amennyiben a különböző kárrendezési és kárpótlási eseményekhez kapcsolódó egyes adatállományok „összekapcsolásával" kell valamilyen adatsort létrehozni, vagy kérdést megválaszolni, azt már csak számítógépes szakember tudja elvégezni. V. Az iratanyag további őrzésével, feldolgozásával, levéltári átadásával összefüggő néhány kérdés Az elmúlt években az Országgyűlés és a Kormány több olyan jogszabályt alkotott, amelyek a kárpótlási folyamat fokozatos lezárását célozták. Ezzel összefüggésben rendelkezni kellett a keletkezett iratanyag további sorsáról is. A vagyoni kárpótlási eljárások lezárásával összefüggő egyes kérdésekről szóló 1997. évi XXXIII. törvény — a levéltári törvényre hivatkozva — kimondja, hogy az OKKH, valamint a megyei (fővárosi) hivatalainál keletkezett iratanyaggal kapcsolatos további teendőket ezen hivatalok megszűnését követően a Kormány által kijelölt szervezet látja el. Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalt, valamint a megyei (fővárosi) kárrendezési hivatalokat — mint ismeretes — végül is a 42/1998. (III. 6) Korm. rendelet szüntette meg 1998. április 1-jei hatállyal. A rendelet 3. § (4) bekezdése szerint a megszüntetett hivatalok iratanyagainak irattározásáért az ugyanezen jogszabállyal létesített Központi Kárrendezési Iroda felelős. A rendelkezések végrehajtása a szervezet jelentős redukálását eredményezte/eredményezi. Az OKKH húsz megyei (fővárosi) hivatalával szemben a KKI a reá háruló feladatok ellátása során csak 13 kirendeltségre támaszkodhat, de előreláthatólag ez évben ezek felszámolása is megtörténik. így az elmúlt két évben megkezdték a megyei (fővárosi) kárrendezési hivatalok működése során keletkezett iratanyagok — mindenekelőtt a folyamatos ügyintézéshez elengedhetetlenül szükséges egyedi kárpótlási ügyek iratainak — Budapestre szállítását és az ÁPV Rt-től bérelt épületben kialakított irattárban való elhelyezését. (A teljes iratanyag Budapestre szállítása várhatóan 2000 végéig befejeződik. E munka részét képezi az egyes akták vonalkódos címkével való ellátása, és a számítógépes iratnyilvántartó rendszer teljessé tétele.) Az I. és II. fejezetben vázolt ügyviteli és iratkezelési sajátosságokat figyelembe véve, a kárpótlási törvények végrehajtása során keletkezett iratanyag egységes egészet alkot. Az egyes megyei (fővárosi) hivatalok működése során keletkezett iratanyag nem válik el markánsan egymástól, nincs önálló, kizárólag az adott területhez kötődő adat- és információ-tartalma. Ezért az iratoknak a KKI székhelyén, Budapesten történő összevonása és centralizált elhelyezése — a kárpótlási szervezet fokozatos re-dukálásából adódó kény5 Érdemes itt megjegyezni, hogy a számítógépes adatállományokat a KKI-tól független vállalkozás kezeli, és az ezzel kapcsolatos szolgáltatásokat is ez a cég végzi. Ilyen helyzettel a jövőben nyilván egyre gyakrabban fogunk találkozni, miközben az ebből adódó tulajdonjogi és szerzői jogi problémák megoldására még sem az iratképzök, sem a levéltárak nem készültek fel, illetve a jogszabályok erre vonatkozó passzusokat nem tartalmaznak. 14