Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Erdmann Gyula: A magyar levéltárügy jelenéről / 46–53. o.

tik. Kevés az ismertető leltár és az elmélyült feltáró munkán alapuló egyéb segédlet. A fondjegyzék és a tervezési-statisztikai segédlet nem lehet elegendő. A Nemzetközi Levéltári Tanács iratleírási szabványait pl. mindenképpen alkalmazni kell, amennyiben integrálódni akarunk az EU rendszeréhez a levéltárügyben is. A MOL és az önkormányzati levéltárak ma 276 360 ifm-t őriznek; az évi átvétel mintegy 8-10 000 ifrn. Ehhez képest az 1998-ban 2414 ifm-hez készült repertórium kevésnek tűnik. 1996-ban pedig csupán 409 ifm-hez készült repertórium. Az évente középszintre rendezett 5000 ifm is kevés a beszállítások volumenéhez viszonyítva. Örülnünk kell viszont a számítóképes segédletkészítési-rögzítési törekvéseknek. A fondjegyzékek és a terv-stat. segédletek felvitele pozitívum. A számítógépek alkalmazásánál törekedni kell a lehető egységességre, a koordinált fejlesztésekre. E téren az MLE számítástechnikai szekciója úttörő munkát végez, és remélhetőleg egyre eredményesebben. Elgondolkoztatok a létszámadatok is. 1998-ban a MOL-ban és az önkormányzati levéltárakban 329 felsőfokú végzettségű szakember dolgozott, s mellettük csupán 258 középkáder. Ezen túl 107 vezetőt is regisztrálhattunk. A középkáderek száma feltűnően alacsony, és ez aligha segíti a rendezési és segédletkészítési munka fokozását. Pozitívum, hogy a ma negyvenkét nyilvános magánlevéltár működése egyre szervezettebb. Javulnak a tárolási feltételek — pl. a Református Egyház Zsinati Levéltárában, a Magyar Zsidó Levéltárban, a görögkeleti, unitárius, baptista egyházak levéltáraiban. Ugyanakkor komoly gondokkal terhes a nagy értékű Prímási Levéltár helyzete és nagy gond a pappal nem rendelkező plébániák anyagának sorsa: mielőbb az egyházmegyei levéltárakba kellene ezeket menteni. A technikai feltételek is több helyet javultak, a személyi állomány viszont számos helyen elégtelen. A magyar levéltárügy gyenge pontja az állományvédelem. Itt bizony több évtizedes a lemaradás. Az MLE 1997-ben Albrechtné Kunszeri Gabriella és munkatársai segítségével részletes adatlapos felmérést végzett. Az összegezett kép nem adott okot nyugalomra. A levéltári épületek átlagos életkora száz év, a karbantartások hiányosak, a nyílászárók többsége hibás, a raktárak többsége telített. Állandó klíma mindössze négy helyen van. Számos raktárban veszélyes értékű a légnedvesség és a páratartalom. Sok a penészes és fertőzött irat. Folyamatos és tervszerű takarítás kevés levéltárban van. Az UV-sugárzás kivédéséről sehol sem gondoskodnak. Fertőtlenítő kapacitás lényegében nincs. Hetvenkét épületből csak tizenötben működik biztonsági rendszer. A kutatási szabályzatok alig tartalmaznak állományvédelmi előírásokat, egyébként a kutatók figyelése is gyengén megoldott. Az iratok mozgatása sok helyütt szakszerűtlen. A fénymásolásnál kevés figyelemmel vannak az anyagvédelemre. Megelőzés helyett inkább csak a költséges restaurálás folyik, már a lehető szűk kapacitás és pénz adta kereteken belül, óriási adósság halmozódott fel a fertőtlenítés, restaurálás terén, és számos tennivaló akad a nemcsak pénzt, sokszor inkább odafigyelést kívánó megelőzésnél. Évek óta tudjuk, az MLE számos esetben adott annak erőteljes hangot, hogy az állagvédelmi szakképzés szűkössége a meglévő műhelyek technikai és szakember-kapacitásának gyengesége nagy veszélyt jelent. Az állományvédelmi pályázati pénzek elosztásánál is látható a mühelykapacitás elégtelensége. Ezért merült fel már régen a regionális műhelyek ügye — eddig eredménytelenül. A kollégiumban kijelölésre kerültek ugyan a regionálisnak szánt mikrofilm-, illetve állományvédelmi műhelyek, de aztán ez lekerült a napirendről az állami-regionális levéltárak előtérbe kerülésével. így a helyzet javításában 51