Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Erdmann Gyula: A magyar levéltárügy jelenéről / 46–53. o.

nem léptünk előre. Az arra hivatottak bizony még tanműhely létesítésére sem voltak hajlandók pályázatot beadni a biztos nyerés lehetősége ellenére. Húzódik az állományvédelmi szakképzés dolga is. Három éve megindult ugyan egy felsőfokú restaurátorképző tanfolyam, már végeznek a hallgatók, és 2001 januárjában indul az új tanfolyam. Ez hároméves, igényes képzés, szigorú felvételivel. Jó, hogy van, és megoldja talán a létező és létesülő műhelyek vezetői gondjait, viszont égető szükség lenne középfokú állományvédelmi asszisztensképző szaktanfolyamra. Már ma is nagy késésben vagyunk, ismerve anyagaink és raktáraink állapotát. Az MLE felkérésére az OSZK-nál elkészült a levéltáros asszisztensképző középfokú tanfolyam tematikája. Sajnos az oktatói gárdát, a gyakorlatok helyét és a szükséges engedélyezési eljárást máig sem sikerült biztosítani. Ezért kellett valamennyiünk kárára az egyesület által e célra nyert 2 milliót szégyenszemre visszautalni az NKA-hoz. Az viszont eredmény, hogy a MOL megtette a kezdő lépést, és 2x4 napos alap-állományvédelmi tanfolyamot tartott a közelmúltban egyrészt a levéltárak állományvédelmi levéltáros felelősei, másrészt közép-káderek részére. Következhetne a jól megszervezett asszisztensképzés. A középkáderképzés lényegében megoldott, a szakmásítás is megtörtént. Többéves szünet után a MOL ismét indított 120 órás tanfolyamot. A jegyzetek és más dokumentumok összeállításában a MOL volt módszertani osztálya végzett eredményes munkát. Az OKJ jegyzék hiányai is megoldódtak. 1995-ben csak levéltári iratkezelő és irattáros szerepelt benne, ma már van külön levéltári kezelő, illetve iratkezelő-irattáros. A levéltári kezelöknél a segédlevéltáros-képzés is folyamattá lett: a szakmai szervezetek sürgetése végül is eredményt hozott. Középkádereink nemcsak ismeretekkel gazdagodhatnak, de előre is léphetnek a besorolásban. Az iratkezelők képzése viszont rendszertelen: végzik gyengécske kft-k is és a MOL is — természetesen jobb szinten. E téren a közlevéltáraknak többet kellene vállalniuk, mert nagy az igény, és az iratkezelők, irattárosok zöme ugyancsak rászorul a friss ismeretekre. A tudományos publikációk terén nincs szégyenkeznivalónk. Levéltárosaink évente 20-30 kötetet és további 120-160 közleményt publikálnak. Túlzás nélkül állítom: ezek nélkül aligha volna lehetséges egy-egy tárgykörben szintézist alkotni. Alapkutatásokon nyugvó, szakszerű forrásfeltáráson alapuló kiadványok terén miénk a vezető szerep. Éppen ezért és önbecsülésünk növelése érdekében jó lenne a magyar levéltárügy bibliográfiáját csapatmunkában összeállítani. Néhány, csupán jellemzőként kiragadott példa: a Bács-Kiskun Megye múltjából c. sorozat a 14., a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei a 3., Debrecen magisztrátusi jegyzőkönyveinek regeszta-sorozata a sokadik kötetnél tart. A Dél-alföldi Évszázadok is eljutott a 11. a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Evkönyve a 24., a Pest Megyei Levéltári Füzetek a 28., a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára Közleményei a 16., a Zalai Gyűjtemény a 44., a Zounuk a 13., a Somogy Megye Múltjából a 28., a Békés Megyei Levéltár forráskiadványai a 21., a Tanulmányok Budapest múltjából a 26., a Veszprém Megyei Levéltár kiadványai a 13. kötethez. A MOL is örvendetesen rákapcsolt: az MSZMP KB 1957-58., illetve 1989. évi jegyzőkönyveinek kiadása jelentős tett volt, s mellettük több magas szintű segédlet és oktatási jegyzet is megjelent, nem beszélve a minisztertanácsi jegyzőkönyvek vaskos köteteiről. Kiemelendők a Csongrád Megyei Levéltár ismertető leltárai. Messze nem a teljesség igényével és elnézést kérve a kimaradottaktól, említsünk meg néhány, a közelmúltban megjelent to52