Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Erdmann Gyula: A magyar levéltárügy jelenéről / 46–53. o.

menyek állnak. Az elgondolással mi is egyetértünk, ám sajnos ma sem látunk kormányzati hajlandóságot, sőt állítólag a Pénzügyminisztérium a normatív elemek teljes kiiktatását fontolgatja a költségvetésből, ami beláthatatlan következményekkel járna. Az egyes levéltárak közt már ma is jelentős különbségek vannak az anyagi ellátottságban, mivel a fenntartóktól függ a támogatás. Hasonló nagyságrendű levéltárak költségvetése 4-5 milliós eltérést mutat, de akad 15 milliós lemaradás és hasonló nagyságrendű többlettámogatás is! A létszámhelyzet is hasonló: nagyjából azonos feladatot ellátnak 25-28 fővel, másutt viszont 19-cel, illetve 34-gyel. Megjegyzendő: a helyzet igen kérdéses annyiban is, hogy a megyei levéltárakban 1998-ban száznegyven kezelő dolgozott, míg levéltáros száznyolcvanöt. A fordított arány alighanem célszerűbb lenne. Vannak kirívó esetek is: kilenc levéltárosra jut három kezelő, sőt, van levéltár, ahol tizenhárom levéltáros mellett mindössze két kezelő dolgozik. Igaz, olyan levéltár is van, ahol egy levéltáros mellett hat kezelő van. Ezek is példák a szakmai normák és a hiányzó végrehajtási utasítás fontosságához, hiányához. Pályázati és bértárolásért, időnkénti iratrendezési, selejtezési munkákért kapott öszszegek nélkül alighanem becsukhatnánk a boltot. A Békés Megyei Levéltár pl. az elmúlt 7-8 évben évente 5-10 milliós bevételre tett szert így a pályázatokon felül. Ezek nélkül a fejlesztések 20%-a sem történt volna meg. Arra persze nagyon kell ügyelni, hogy a fenntartó ne hozza hátrányos helyzetbe az intézményt csak azért, mert külön erőfeszítéssel plusz bevételeket ért el. Bérhelyzetünk nyugodtan nevezhető katasztrofálisnak. Levéltárosaink az esetleges címpótlékkal, egészségügyi és nyelvpótlékkal és az idei tudományos pótlékkal együtt, úgy-ahogy az értelmiségi megélhetési minimumon vannak, középkádereink viszont még alacsonyabb összegű címpótlékkal és az egészségügyi pótlékkal is elfogadhatatlan szinten állnak. A Békés Megyei Levéltárban pl. két fölevéltáros mintegy tizenöt éves szolgálati idővel nyelv-, egészségügyi- és tudományos pótlékkal ma bruttó 110 000 Ft-nál tart. Egy kitűnő kezelőnk tízéves szolgálati idővel munkatársként és egészségügyi pótlékkal együtt kap bruttó 60 000 Ft-ot, egy nyomdai gyakorlattal is rendelkező számítógépes kiadványszerkesztőnk munkatársként és egészségügyi pótlékkal tart 68 000 bruttónál. Ha az egészségügyi pótlékot nem kapnánk, akkor valamennyi munkatársunk ellehetetlenülne. Súlyosbította a helyzetet- az 1999. évi bérbefagyasztás és a 3%-os létszámleépítés, amit Békésben szerencsére nem hajtottak végre. 2000-ben ismét 3%-os a létszám leépítési elvonás az országos költségvetésben, és így jön ki a 8,25%-os emelés, ami az infláció tervezett fölé kúszása okán teljesen elégtelen lesz.' Az árvíz miatti elvonás pedig — karöltve a mindenhol tapasztalható ésszerűsítési törekvésekkel, a-mit az önkormányzatok forráshiánya indokol — számos intézményünknél bizonyára létszámapasztással jár majd. Optimizmusra tehát nincs okunk. Ezért is küzdöttünk és küzdünk munkatársaink köztisztviselői besorolásáért, de eddig eredménytelenül, és aligha hiszem, hogy egy-két éven belül sikerrel járunk. Az előadás elhangzása után Gecsényi Lajos, a MOL főigazgatója joggal tette szóvá azt, hogy az ország legszebb, központi levéltárában, ahol a magyar levéltáros „társadalom" kb. negyede-harmada dolgozik, a bérek messze elmaradnak a megyei levéltárosok átlagától, ami valóban elfogadhatatlan helyzet. A millenniumi időszakban az országunk történeti forrásbázisának alapvető fontosságú részét őrző Magyar Országos Levéltár és általában az országos, központi közgyűjtemények több figyelmet és támogatást érdemelnének. 48