Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 1. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: A nagyváradi görög katolikus levéltár magyar vonatkozású iratanyaga / 33–43. o.

Vulcan püspök jövedelméből fedezte a tetőzet elkészítésének munkadíját. Nagylétán 1833-ban a templom újjáépítése meghaladta a román parókia híveinek anyagi teherbírását, ezért a költségeket a püspöki uradalom jövedelméből és a vallásalapból egészítették ki (m.869, d.434, f.2-3, 79, 136-144). A parókiák rendezése is állandóan napirenden volt. Az egyre szaporodó pesti románságon belül többségben levő görög katolikusok körében 1860 körül merült fel egy parókia létesítésének gondolata, amely azonban nem jutott el a megvalósulásig. A román görög katolikus híveket a latin szertartású plébánosok gondozták, és e gyakorlatot 1907ben a Szentszék megerősítette. Az egyházmegye működő parókiáinak helyzetét az 1756 és 1768 közötti időszakból rövidebb jelentések nyomán kísérhetjük figyelemmel (m.764, d.183). Részletesebb összeírások készültek 1777-ben Kókad, Nagyléta, Vértes és Makó viszonylatában (u.o.). Forrásanyagul szolgálnak az 1782-1785 közötti összeírások is (m.764-766). A püspökség bekérte az időnkénti összeírásokat, amelyeket a XIX. század végéig kísértünk nyomon (m.701-704, 717-718, 739, 742, 756, 759, 767, 768). így például Pocsajon 1764-ben 117 házban 647 hívő élt, közülük 443-at a szentségek felvételére képesnek nyilvánítottak, míg 204-et gyermeknek. Két évtized múltán, 1785-ben a létszám már 1096 fő volt, közülük 57-en fíliákon éltek. Nagylétán ekkorra már elkülönült a román és ruszin parókia, az előbbi 1412, az utóbbi 152 hívővel (m.684, d.l, f.2. d.6. f.2.). Különleges helyet foglalt el a makói plébánia, amely missziós terület központja volt, beleértve Temesvárt és Arad városát is. Híveinek száma 1813-1814-ben 1485 fő volt. Általában a hívek gyors szaporodása figyelhető meg, amelynek fő oka a nagyszámú gyermekáldás volt. így például Bagaméren a születés aránya 38/100 volt, ennek fele természetes szaporodást jelentett (m.684, dos.12. dos.14.) Az összeírásokban feltűnnek egyéb demográfiai jelenségek is. Álmosdról a hívek összetételének kapcsán jelentették, hogy az uradalom munkáskézszükségletét román és ruszin "servi" jövetelével oldotta meg (m.684, d.12. f.6.). A sematizmusok megjelenése évi jelentésre kötelezte a parókiákat. A gyiresi, a nagylétai (Lakság), a nagykárolyi és részben a nyírségi esperességek begyűjtött iratanyaga esperességenként rendezve látókörünkbe került az 1850-es évekig (m.694, 696, 705, 706, 707, 719, 721, 722, 725, 736, 737, 738). Ezen anyag jelentősége abban áll, hogy több olyan adatot, főképpen társadalmi vonatkozásban tartalmaz, amelyeket a sematizmusokban nem közöltek. Fábiánházáról 1825-ben Basilius Vajda parókus jelentette, hogy ott 139 család él 563 hívővel. A családfők közül 93 "domiciliati", 21 zsellér, 25 pedig szolga. Két fílián 88 családban 418 hívő található, 64 domiciliati, 19 zsellér, 5 szolga (m.770, d.60, f.11-26, 33-35, 81). Nagyiétárói 1844-ben mindkét parókia részletes beszámolót küldött. Ebből kiderül, hogy az egyházszervezet teljesen kiépült, beleértve a templomokat, az iskolát, a papot, a kántort és a tanítói lakot. A román parókia 1515 híve 339 családban élt, a családfők közül 248 "domiciliati", 75 zsellér, 56 szolga. A ruszin parókia 148 híve 40 családot képezett, a családfők közül 23 "domiciliati", 13 zsellér és egy szolga volt. Három családfő helyzete ismeretlen. A román parókián 12 család helyzete ismeretlen maradt, ezért a létszámba be sem foglalták. Viszont odatartozott 300 lélek, akik a környék nagybirtokain dolgoztak (m.736, d.l 14, f.29-38). Hosszúpályi helyzete érzékeltette legvilágosabban a görög katolikusságon belül a Kárpátaljáról és az észak-erdélyi hegyvidékről történő bevándorlás kapcsán végbemenő folyamatokat. Véghső Mihály parókus 37