Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 4. szám - KILÁTÓ - Huber, Rodolfo: A levéltári hálózat és a gyűjtőköri elhatárolódás Svájcban / 42–47. o.

M Gyűjtemények Itt olyan iratanyagról van szó, melyeket bizonyos alkalmakkor, folyamatos gyűjtői szándék nélkül gyűjtöttek össze. A kantoni levéltárak A kantonok állami és területi levéltárai a legrégibb őrzőhelyek. A kantonok történetére vonatkozó legfontosabb források találhatók itt - a közigazgatás kezdeteitől a jelenig. Ide tartoznak még az Államszövetség történetének iratai az 1291-1798-as időszakból. A következő korszakokra vonatkozó fontos források a kantoni és a szövetségi levéltárban egyaránt megtalálhatók. Az egykori, felségjoggal rendelkező városok nagyon sok kormányzati, közigazgatási és bírósági ügyirattal rendelkeztek. A levéltárak folyamatos működése a különböző állami átalakulásokkal többször is megtört, ami a városoknak, de mindenekelőtt a kantonoknak nagyobb autonómiát biztosított: A fondokat felosztották és a városi intézménynek ezzel jelentős levéltárakhoz jutottak. A nagy, városi autonómiát élvező kantonok (pl. Uri, Schwyz, Obwalden, Nidwalden, Zug, Glarus, Appenzell) vagy a szövetségi kantonok levéltárai (Graubünden, Wallis) kevesebb fondot őriznek. Kiegészítésképpen magángyűjtemények, községi levéltárak, családi fondok, egykori magisztrátusok, hivatalnokok vagy kolostorok levéltárai találhatók ott. Azok a kantonok, amelyek ún. alattvalói területek voltak (pl. Waadt, Aargau, Thurgau, Tessin), egykori jogállásuk következtében nem őriznek kormányzati aktákat a régi rezsimekből. Az, ezeket érintő, történeti források a városok és a régi kormányzói székhelyek levéltáraiban találhatók. Az 1803-at követő időszakban a kantonok levéltárai meglehetősen egységes képet mutatnak. Tükrözik a politikai és hivatali struktúrát, valamint a kantonok illetékességét. Ezek a levéltárak a regionális történelem fő forrásai. Részben viszont az egész svájci történelemre nézve is jelentősek: pl. a Szövetségi Parlament időszakában keletkezett jegyzőkönyvek 1815-1848 között nem a Szövetségi Levéltárban találhatók, hanem szétszórva több kantoni levéltárban. Városi és községi levéltárak A községek jogai nagyon mélyen gyökereznek, így majdnem minden város ül. község rendelkezik saját levéltárral, ahol terjedelmes forrásanyagot őriznek. A városi levéltárak állagai különösen érdekesek, mert itt találhatók az egyházra vonatkozó forrásanyagok, a céhek levéltárai, építési engedélyek, telekkönyvi iratok, egyesületek és pártok iratai, hagyatékok és a feloszlatott községek iratai. Őriznek fényképeket, újságcikkeket, hivatalos nyomtatványok stb. Vannak viszont olyan levéltári fondok, amelyek a 19. században keletkeztek. Ezek az egyes kantonok székhelyére is vonatkoznak, mivel az egykori városállamok idejében, a kanton és a város szétválasztása előtt, a város és az állam összesen egy levéltárral rendelkezett (pl. Basel). A 19. század közepe óta a Szövetség és a kantonok között folyamatos súlyátrendeződés ment végbe a Szövetség javára. így a svájci történelemre vonatkozó források többnyire a Szövetségi Levéltárban találhatók. Ugyanez történt a kantonok és a városok között, így az apró falvak jelentőségüket vesztették. A városi levéltár viszont fontos levéltártípus, nemcsak a helytörténet, hanem a gazdaság- és társadalomtörténet szempontjából is. 45