Levéltári Szemle, 49. (1999)
Levéltári Szemle, 49. (1999) 4. szám - KILÁTÓ - Blazovich László: A 70. német levéltári nap / 39–42. o.
A 70. német levéltári nap Idén 1999. szeptember 21. és 24. között Weimarban rendezte meg a német levéltáros egyesület a 70. levéltári napot. Az egyesület vezetése már hosszú évek óta aktualitások jegyében jelöli ki az összejövetel helyét és témáját. Erre kettős alkalmat adott Weimar. 1929-ben ugyanis a rendkívül eleven egyesületi élettel büszkélkedhető Thüringia jeles városában rendezték az első össznémet levéltári napot. Ugyanakkor nemrég nyerte el Weimar az európai kultúra városa (Kulturstadt Europas) kitüntető rangját, ami nem puszta cím, hanem egy milliárd márkányi pénzzel is járt, amelyet EU alapból finanszíroztak, és elsősorban a város rekonstrukciójára fordítottak. Meg is látszik a városon, amelynek lepusztult külső arculatát igen tetszetőssé varázsolták, hogy újra régi fényében ragyogjon. Az alkalom ilyen módon megadta a vándorgyűlés témáját, amelyet a „Levéltárak és a művelődéstörtént" címben határoztak meg. A levéltári vándorgyűlésen immáron hagyományosan nyolcszáz és ezer között mozog a résztvevők száma. Elsősorban főiskolát és egyetemet végzettek vesznek részt a programokon. A részvételi díjat minden résztvevő maga finanszírozza saját büdzséjéből. Az alkalmon immár hagyományosan részt vesznek külföldiek (ebben az évben 40 fő), akik saját egyesületeiket képviselik. Ausztria, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Szlovénia és Svájc képviselteti magát rendszeresen, valamint nyugatról Hollandia. Alkalmasint más vendégek is megjelennek, idén például három mongol levéltáros kolleganő, akik éppen a Konrád Adenauer Stiftung ösztöndíjasaiként tartózkodtak Bonnban. Amint a levéltári nap témájának kijelölésében, a program szervezésében is a kialakult hagyományok mentén halad az egyesület. A megjelenteket a tartományi művelődési miniszter vagy megbízottja köszönti, majd a város polgármestere mint házigazda mond üdvözlő szavakat. Idén a Nemzetközi Levéltári Tanács elnökének, Joan van Albadának a tisztelgő levelét is felolvasták, végül Friderich P. Kahlenberg professzor, a szövetségi levéltár igazgatója szólt. A köszöntőket a főelőadások követik, amelyet a résztvevők mindnyájan meghallgatnak, majd pedig délután a fő témát szekciókban beszélik meg, amelyekből négyet alakítottak ebben az évben. Művelődéstörténeti hagyományok a levéltárakban, Hagyatékfeltárás a levéltárakban, Kultúrtörténeti kutatások a levéltárakban, Levéltárak és a visszaemlékezések című témákban üléseztek az egyes szekciók. Végeredményben a fő előadások mondanivalójának egy-egy részterületét vitatják meg a szekciók, illetve azt, hogy a kijelölt témakör egyes vonatkozásai hogyan valósulnak meg a levéltárakban illetve megvalósíthatóak e egyáltalán. A fő cél a másik munkájának a megismerése, a tapasztalatok átadása és szerzése. Ha csak egy ötletet visz haza valaki az elhangzottakból a megvalósítás szándékával, és a szándékot tett is követi, a szimpózium az illető számára elérte célját. 39