Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 4. szám - Borsodi Csaba: Az egyetemi levéltáros képzés jelene, jövője: az MLE 1999-es országos vándorgyűlésén Kecskeméten elhangzott előadás szövege / 18–21. o.

rövidebb távon szeretnénk csökkenteni, illetve megszüntetni és a fennmaradó órakeretet másra fordítani. Ez a szakasz két nagy nyelvi blokkra bontható a német és a latin nyelvi képzésre. Sajnos a felvételiző hallgatók túlnyomó többsége ma még nem rendelkezik megfelelő nyelvi felkészültséggel. Ahhoz, hogy a latin és német nyelvű iratok megértése és elolvasása ne okozzon nehézséget szükséges, hogy ezt itt oldjuk meg, noha tudjuk, hogy ez nem a mi feladatunk lenne. Záros határidőn belül arra törekszünk, hogy a levéltár szak felvételi követelményeibe kerüljön be a német és a latin nyelv középfokú ismerete. (Ha ezt ma előírnánk valószínűleg olyan mértékig csökkenne a jelentkezők aránya, ami nehézségeket okozna a felvételin). Felvethető, hogy miért e két nyelv tudását kérjük. Ennek oka, hogy a magyar levéltárakban szinte mindenhol találhatók e nyelven iratok, és ha valaki a 19. század közepéig tartó korszakkal akar foglalkozni, e nyelvek ismerte szükséges. Elismerem, hogy a mai anglomán világban az angol nyelv ismerte sem hátrány. A jelenleg érvényes felsőoktatási törvény az egyetemi diplomát két élő idegen nyelv tudásához köti, tehát a hallgatók kénytelenek még egy idegen nyelvet legalább alapfokon megtanulni. Ha a német nyelvet kiválthatnánk, akkor 7 órát tudnánk más tantárgyakra fordítani. Az alapozó képzés másik része a megfelelő történeti földrajzi ismertek elsajátítása, ami véleményünk szerint egy ügyfelekkel is foglalkozó levéltáros számára szükséges, hogy Kárpát medencében illetve Közép- Európában eligazodjon. A második képzési szakasz az un. törzsképzési szakasz, amely két kisebb részből épül fel. A gerincét és az egész levéltáros képzés gerincét az igazgatás és kormányzattörténet jelenti, a magyar történelem kezdeteitől a mai magyar kormányzat és igazgatásrendszerig. Úgy gondoljuk, hogy ez a gerinc továbbra is a levéltáros képzés legfontosabb részét kell, hogy alkossa. Anélkül, hogy a levéltáros ismerné az adott korszak igazgatási rendszerét nem tudja az irattermelését sem nyomon követni. A legmagasabb óraszámot is e képzés jelenti. A világi igazgatás mellett az 1998-as reform egyik része volt az egyházi igazgatás oktatási idejének megnövelése, hiszen sok helyen kapcsolódik a két rendszer. A hivatalszervezet oktatásával párhuzamosan, folyik a szervezetek által termelt iratok megismerése. A latin nyelvű oklevél, iratolvasás, a szisztematikus felépítésben a német iratolvasás a 1619. századok között. Az iratolvasási gyakorlatokat a magyar iratolvasás zárja, amelynek óraszámát az 1998-as változtatások során felemeltük és kibővítettük a modern kori iratok elemzése felé. A levéltáros képzésnek ezt az orientáltságát a jövőben sem kívánjuk megváltoztatni. A más országokban folyó levéltáros képzés nagyobb részt erre a szisztémára épül fel és mi úgy gondoljuk, - és ezt bizonyítják az eddigi eredmények is,- hogy ez a módszer nem rossz. A harmadik képzési szakasz az un. szakképzési szakasz, mely szintén két kisebb részre osztódik. Az egyik rész a hagyományos történeti segédtudományokat jelenti. Az a véleményünk, hogy a levéltárosoknak szükségük van alapvető címertani, diplomatikai, genealógiai és archontológiai, irattani ismeretekre. A szakképzés másik része a levéltárosi munka gyakorlati tevékenységére készít fel. Itt kapnak nagyobb szerepet a különböző szakjellegű tárgyak. Mai magyar levéltári intézményrendszer, az iratkezelés, irattár, rendezés, segédletkészítés, állományvédelem, reprográfiai ismeretek. Az 1998-as átalakítás során a Magyar Országos Levéltár véleményét is kikérve itt történtek a legnagyobb változások. A képzési tervet igyekeztünk a mindennapi élet kívánalmaihoz hozzáigazítani. (Egy-egy egyetemi képzési tervben végrehajtott változtatások csak egy évfolyam teljes kifutása után 19