Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 1. szám - Csekő Ernő: Két választás Pincehelyen / 22–28. o.

szag nyugati, többségében római katolikusok lakta területein (Dunántűi, Felvidék nyugati része) szervezkedett.

4 Ennek megfelelően a Néppárt az 1896-os választáson Tolna megye 6 kerületéből 5-ben - legtöbbet a pártok közül - állított jelöltet, amelyek közül a legtöbb reménnyel a pincehelyi kerület kecsegtetett. Itt a párt jelöltje gróf Apponyi Géza, a főrendiház tagja, a megye legnagyobb adófizetője volt, ki a Högyész környéki kiterjedt uradalmának is köszönhetően jó eséllyel indult a választáson. Esélyeit növelte, hogy ellenfele a függetlenségi Kossuth-párti Rátkay László dunaföldvári ügyvéd szintén új jelölt volt a kerületben, reményeit csökkentették viszont a kerület függetlenségi hagyományai. A kiélezett és elkeseredett küzdelemben - a választást megelőző felfokozott hangulat közepette egy életveszélyes késelés is történt, s a választás előestéjén a rend fenntartására kirendelt egy század lovasság fél századdal történő megerősítése is szükségessé vált - végül is Rátkay győzedelmeskedett 1470 szavazattal 1324 ellenében.

5 A következő, 1901. évi választásokig jelentős változás történt. Az 1899 januárjában hatalomra kerülő Széli Kálmán kormánya az ellenzék megbékítésére, s az 1896. évi Bánffy-féle erőszakos választások megismétlődésének megelőzésére megalkotta az 1899. évi XV tc.-t, amely az országgyűlési képviselőválasztás feletti bíráskodást az országgyűlés kezéből a független igazságszolgáltatás, a curia kezébe adta.

6 A törvény amellett, hogy a korábbiaknál részletesebben határozta meg a választás érvénytelenítésére okot adó visszaélések körét, a hatalommal való visszaélés megelőzése érdekében eltiltotta az állami, törvényhatósági és bírói tisztviselőket, hogy hatásköri területükön képviselőjelöltként vagy pártmozgalom szervezőjeként fellépjenek. A törvény rendelkezésének megfelelően 1900-ban Tolna megye is megalkotta a korábbi megvesztegetések kiküszöbölésére a képviselőválasztási fuvardíjakat szabályozó rendeletét.

7 Ennek megfelelően az 190l-es választásokra a "tiszta választások" jegyében folytak az előkészületek. A pincehelyi kerületben 1901. október 2-ára kiírt választáson szintén egy néppárti és egy függetlenségi Kossuth-párti küzdött meg egymással. Rátkay Lászlóval szemben a Néppárt jelöltjeként - a közben a szabadelvű pártba átlépett Apponyi Géza helyett - Szűcs József pincehelyi segédlelkész lépett fel. Esélyei tekintély, befolyás és anyagiak híján csekélyebbnek tűntek Apponyi '96-os kilátásainál. Sőt, Szűcs valószínűleg nem számíthatott azon semleges, esetleg szabadelvű párti szavazókra, akikre a gróf személye, származása vonzóan hatott, a káplán radikálisabb politikai hangvétele azonban taszított. Ezt érezhette Rátkay is, aki gyűlésein szabadelvű és függetlenségi alapállású beszédeket mondott. A választási esélyeket illetően a két megyei lap, a függetlenségi Tolna megyei Közlöny és a kormánypárti Tolna vármegye a kampány során végig Rátkay biztos győzelmét jósolta.

8 A Rátkay iránti elfogultsággal illethető újságok mellett a néppárti közönség helyi lapjának tekinthető katolikus lap, a Pécsi Közlöny sem tarthatta Szűcsöt esélyesnek, mivel a választások előtt jóformán nem is adott hírt a pincehelyi kerületről, ellenben rendszeresen és részletesen tudósított a szekszárdi, a dunaföldvári és a szakcsi választókerület pártmozgalmairól.

9 Pedig Szűcs megválasztása érdekében a kerület katolikus papsága mellett Apponyi Géza korábbi főkortese, dr. Frühwirth Jenő tamási ügyvéd is fellépett.

10 A választási kampánnyal egy időben az előkészületek is előrehaladtak. A Központi Választmány szeptember 21-én állította össze a szavazatszedő küldöttségeket, amelyekben a korábbi gyakorlatnak megfelelően kormánypárti túlsúly érvényesült. A 23