Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 1. szám - Csekő Ernő: Két választás Pincehelyen / 22–28. o.

pincehelyi kerület az egyetlen, amely élére nem kormánypárti, hanem dr. Schwetz Antal bonyhádi ügyvéd személyében - kinek neve a kerületben 1896-ban mint függetlenségi jelölt került szóba - függetlenségi érzelmű választási elnök került. Elnöksége viszont éppen a kormánypárt és a Kossuth-párt Néppárttal szembeni szövetségéről szóló néppárti vádaknak adott tápot. A választási elnökhelyettes, a II. szavazatszedő küldöttség elnöke természetesen kormánypárti (Kerbolt István) lett. A választás helyéül Pincehely központját jelölték ki, ahol az egyik szavazatszedő küldöttség a római katolikus iskolában, a másik a községházán nyert elhelyezést. A választás biztosítása és a rend fenntartása érdekében Simontsits Elemér vármegyei főjegyző, helyettes alispán egy század lovasság kirendeléséről és a helyi csendőrőrs 5 fős állományának 10 fővel történő megerősítéséről intézkedett, meghagyva Szévald Mór főszolgabírónak, hogy jelezze, ha erősítésre lenne szüksége. S bár az utólagos újságcikkek a választást megelőző izgatott hangulatról írtak, s már az előző, 1896os választás alkalmával is szükségessé vált a kirendelt karhatalom megerősítése, erre most mégsem került sor.

12 A választáson történtekről Schwetz Antal, Kerbolt István, Szévald Mór és Némethi csendőrőrmester jelentései, illetve a Tolna vármegye tudósítása hasonlóképp szólnak.

13 Eszerint a néppárti szavazótáborban - amelyben nők és gyermekek is nagy számban voltak - a pártok bevonulása óta izgatott hangulat uralkodott, amelyet Kerbolt István szerint a pincehelyi plébános által ekkor vezetett temetési menet is fokozott. A néppártiak sértegették és inzultálták, sőt az idő előrehaladtával kővel dobálták az ellenpárt szavazóit, akiket csak karhatalmi fedezet mellett lehetett a szavazóhelyre kísérni. Schwetz Antal választási elnök csak du. 2 órakor, a zavargások súlyosbodásának hatására kért karhatalmi erősítést, de ez már késő volt. Délután 3 óra körül - amint a Tolna vármegye írja - a kődobálás már a csendőrséget érte, s amikor a néppártiak már a fegyvereiket is megragadták, három csendőr 15-20-szor a tömeg közé lőtt, aminek következtében többen meghaltak, többen súlyosan megsebesültek. Az indulatok ettől végképp elszabadultak, a rend teljesen felbomlott. A tér valóságos csatatérré változott. A felháborodott néppártiak az I. számú szavazatszedő küldöttség helyéül szolgáló községházába is benyomultak, ahol a küldöttséget megdobálták, s jó néhány Rátkay-pártit megvertek. A Tolna vármegye - nyilván túlzóan és egyoldalúan - több százra tette a megsebzett függetlenségi választók számát. Schwetz Antal választási elnök 5 órakor felfüggesztette a választást. A küldöttség végül is csak teljes katonai és csendőri fedezett mellett vonulhatott a vasútállomásra, ahonnét az odaszorult Rátkay-pártiakkal együtt szükségvonaton menekültek el e dicstelen választás színhelyéről. A függetlenségi párt országos, központi napilapja, az Egyetértés - amely a Tolna megyei Közlönnyel ellentétben többször és részletesen foglalkozott az eseményekkel - a Néppártot tette felelőssé a történtekért, de kritikával élt a választás megrendezését illetően is. Kifogásolta a pártoknak a választás színhelyén történt szerencsétlen elhelyezését, mert azok gyakorlatilag egész nap "egymással farkasszemet néztek". A lap súlyosabb hibának tartotta a rend fenntartására kirendelt - amúgy is csekély számú - német nyelvű K. und K. lovasság erélytelen fellépését, amelynek eredményességét ráadásul a nyelvi nehézségek is hátráltatták.

14 A katolikus Pécsi Közlöny természetesen másképp interpretálta a tragédiát megelőző eseményeket, az izgatottság fokozásában a függetlenségi táborra hárítva a felelősséget. Eszerint a választás napját megelőzően zajló korteskedés, etetés-itatás igazán a tetemes többségű néppárti bevonulás után vette kezdetét. A lap hosszan ecseteli a füg24