Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 3. szám - MÉRLEG - Kruzslicz István Gábor: Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716–1848. Szeged, 1998 / 50–53. o.

dóan változtatta helyét. Mercy térképén, amely 1723-ban készült feltüntette a lakatlan helységeket is. Ezen a térképen a 14 kerületben összesen 532 lakott és 331 lakatlan település szerepel. A pusztulás mértéke szembeötlő, de nemcsak itt, hanem az ország más részein is hatalmas területek néptelenedtek el a felszabadító háborúk során. Helyesen állapítja meg a szerző, hogy a pusztulás ott volt a legnagyobb, ahol az állandó harcok a legnagyobb kárt tették, így ezen a vidéken elsősorban a temesvári, csanádi, lippai, és becskereki kerületekben. Elemzés alá vette a települések nagyságát is. Megállapítása szerint a lakott helységek többsége kis település, rendezetlen határhasználattal. Mercy tevékenységét és a betelepítés első szakaszát vizsgálva kimutatja, hogy a német betelepítés mellett a román, szerb és magyar betelepítés is jelentős, bár ezt a német, a magyar és a román történetírás más-más szemszögből ítéli meg. Az egyik román történész állításait részletesen cáfolva rámutat érvelésének legfőbb hibáira. Az irodalom három betelepítési hullámról beszél, melyeket III. Károly, Mária Terézia és II. József uralkodásának idejéhez kötnek. A szerző szerint ez a felosztási mód torzít, kimutatja a továbbiakban, hogy a három hullám a gazdasági és a politikai helyzet függvényében zajlott le. Több szerző adatait is összevetve kiderül, hogy azok mennyire pontatlanok. Felhívja a figyelmet az eddig elhanyagolt belső vándorlásra is. Az első betelepítés Mercy idejére esett (1716-1738). A másodikat a vízszabályozások és csatornázások eredményeként létrejött földbőség, a megművelhető területek növekedése indította el, és igen szervezetten és terv szerint ment végbe (1764-1778). A harmadik már főként magán jellegű, és ekkor 1780 után a jönnek a németek mellett nagyobb számban magyarok, csehek, szlovákok. A pontosabb tájékozódás végett a betelepítést koronként összesítette, megjelölve a lakosság etnikai hovatartozását is. Négy forrás felhasználásával az új települések nevei mellett megjelöli a betelepülés időpontját is. Részletesen taglalja Mercynek az új tartomány fejlesztése érdekében tett intézkedéseit: az adónemek rendezését, a vámok, haszonbérletek, erdőrendezés, bányászat, halászat és vadászat szabályozását. Új nemesített vetőmagvakat hozatott, bányákat nyittatott, számos mesterembert telepíttetett le. A vízlecsapolások, csatornázások ismertetése mellett a vizes területeken kialakított rizsgazdaságokról is szól. Megállapítja, hogy a bérleti rendszer révénjelentős tőke áramlott be a mezőgazdaságba. A második betelepítési hullám idejére a Bánát külkereskedelmi mérlege fokozatosan romlott, sürgősen szükség lett új betelepülőkkel biztosítani a továbbfejlődést. 1762-1771 között tervszerűen megszervezett betelepítések eredményeképpen 29 új helység jött létre 3657 telepes családdal, és 26 már meglévő helységet bővítettek új betelepülőkkel, 1845 családdal. A vármegyei közigazgatás kora c. fejezet tárgyalj a az 1779 és 1848 közötti időszak fontosabb gazdasági, társadalmi változásait. A nehézkes kamarai igazgatást a három megye létrehozásával szüntették meg. Az új megyék északon a Marosig terjeszkedtek. Az úrbérrendezés a korszak legfontosabb eseménye, melynek tárgyalása kapcsán megállapítja a szerző, hogy a bánsági úrbértörvény előnyösebb volt a többi magyarországi vármegyék urbáriumainál. A szabadabb telekforgalom, a robot és a dézsmapénzen történő megváltása előnyösebben biztosította az életképesebb, áruforgalomba is bekapcsolódó parasztgazdaságok kialakulását. Érdemes lett volna konkrét összehasonlításokat tenni, más török alól felszabadult területeknek az úrbérrendezés során kialakult helyzetével. Az alföldön nem egy település jobbágysága kifejezetten tiltakozott és szembeszállt az úrbérrendezéssel (pl. 51