Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 3. szám - MÉRLEG - Kruzslicz István Gábor: Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716–1848. Szeged, 1998 / 50–53. o.

Hódmezővásárhelyen). Féltették addigi szabadabb helyzetüket, az egy összegben fizetett adó és a robotmentesség előnyösebbnek tűnt számukra. Az úrbérrendezéskor a három megyében 510 falu esetében vizsgálta meg az egy családra eső telekrészt és megállapítja, hogy Temes és Torontál megyék parasztsága előnyösebb helyzetben volt a Krassó-Szörény megyei parasztsággal szemben, ahol a negyed és nyolcad telkes jobbágyok voltak többségben. A jobbágyok által használt földterületet teljes pontossággal azért nem lehetett megállapítani, mert kevés úrbéri tabella maradt meg. A bánsági paraszt úrbéri terheit általában pénzen válthatta meg, másrészt az úrbéri telken kívül irtásból, szőlőből, gyümölcsösből más jövedelmi forrásai is voltak. Fel lehetett volna az olvasók figyelmét hívni arra, hogy az árutermelő majorság hiánya is hozzájárult ahhoz, hogy a jobbágyok nem kényszerültek a robot teljesítésére. Olyan területeken, ahol a földesúr árutermelő majorságot alakított ki, az ingyenes robotmunkával próbálta a jövedelmezőséget növelni. A helységek többsége ekkor még kamarai birtok, bár már előfordult egyes birtokok eladása is. A II. József féle népszámlálás megbízhatóbb adatokat szolgáltatott a korábbiaknál, mivel minden társadalmi rétegre kiterjedt, így szinte teljesnek mondható. Sajnos csak az öszszesítő tabellák maradtak meg teljes egészében. A Bánságból egyedül Torontál megye adatai őrződtek meg községenként. A szerző ezeket vetette össze az úrbérrendezés adataival, mely fontos tényeket hozott napvilágra. Megállapította, hogy a polgárosodás még csak csírájában figyelhető meg, a nemesség száma is elenyészően kevés. A görögkeleti lakosság szerb, vagy román és ők jelentették a lakosság abszolút többségét. A betelepítések folytak az úrbérrendezés után is. Az új betelepülők a németek mellett főként magyarok, ami arra utal, hogy jelentős változások következtek be a bánsági lakosság nemzetiségi megoszlásában. A szerző részletesen tárgyalja az 1828-as általános öszszeírást, és megállapítja, hogy Krassó-Szörény megyében az úrbéres családok száma 1288al csökkent, a házas zsellér családok száma viszont 5614-el nőtt. Torontál megyében a jobbágycsaládok száma ugyan növekedett, de a zsellérek száma itt is kiugróan magasra szökött. Mindezek a jelenségek bővebb magyarázatra szorulnának. Igen sok adatot vonultat fel a szerző, több részletes táblázattal. Óhatatlanul is fölmerül az igény egy átfogóbb értékelésre, összegzésre, esetleg elemzésre, ami hiányzik a kötetnek ebből a részéből. A parasztság vagyoni helyzetének vizsgálatakor szembetűnő Temes, Torontál megyék parasztságának aránytalanul módosabb helyzete a Krassó-Szörény megyeiekkel szemben. A szerző ezt a nagy vízlecsapolások után felszabaduló nagykiterjedésű termékeny területek felszabadulásával magyarázza. Végül az ipart és kereskedelmet tárgyalva kiemeli a bányászat jelentőségét a térségben. A mesterségek tekintetében a leggyakoribb mesterségeknek a molnároké és kovácsoké bizonyultak. A céhlevelek kiadásának feltüntetésével a három megye helységeiben 117 céhet mutat ki. A helyzet azonban állandóan változott, ezt tükrözte az 1828. évi összeírás is. Vizsgálta a kereskedők számát, megoszlását. Az utolsó fejezetben a kamarai birtokok eladásáról és magánuradalmak kialakulásáról szól, megállapítva, hogy 1870-ig az egész Bánság a kamara birtoka. A kamara nem szervezett számottevő majorságot, gazdálkodását többnyire bérletekre alapozta. Ezután következik a vevők szerinti felsorolás, majd megyék szerint az eladott helységek nevei. A kereslet csak lassan emelkedett, ennek okairól keveset tudunk meg, inkább arról kapunk tájékoztatást, hogy a kamara háborús eladósodása miatt kényszerül a birtokok értékesítésére. Az új birtokosok a fenti okok miatt viszonylag olcsón jutottak hozzá uradalmaikhoz. 183852