Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 2. szám - MÉRLEG - Rozs András: Márfi Attila: Thália papjai Pécsett. Pécs színjátszása a 18. században és a reformkorban. Szerk.: Szirtes Gábor. Pécs, 1998 / 61–65. o.

Márfi Attila: Thália papjai Pécsett (Pécs színjátszása a 18. században és a reformkorban) Szerk.: Szirtes Gábor. Pro Pannónia Könyvkiadó. Pécs, 1998. 154 p. Az 1998. novemberében Pécsett, a Pro Pannonfa Kiadói Alapítvány által kiadott, Szirtes Gábor szerkesztette szép megjelenésű kötet összegzése a Szerző, Márfi Attila, a Baranya Megyei Levéltár főlevéltárosa majd másfél évtizedes színháztörténeti kutatásai egy részének, melyek a dél-dunántúli régió legfontosabb ipari, kereskedelmi, kulturális központja, Pécs város színmüvészet-történetét ölelik fel a 18. századi kezdetektől 1848-ig. A Szerző Pécs városi színháztörténeti szintéziséhez felhasználta mind a címben jelölt történeti korszakra vonatkozó, általa szerkesztett forráskiadvány (Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya Megyei Levéltárban 1727-1848. Bp., 1992), mind a különböző folyóiratokban, periodikákban megjelent fenti tárgyat felölelő tanulmányait. A baranyai megyeszékhely, a jelentős számú polgár lakossal rendelkező város színháztörténeti szintézise, mint kutatási témaválasztás, feltétlenül indokolt. Az elébb püspökiföldesúri, majd 1780-tól szabad királyi város kulturális történetének egy szelete a magyarországi polgárságtörténet számára adhatott új kutatási eredményeket. Nem véletlen ugyanis - Márfi Attila e könyvében írtak alapján is -, hogy a magyarországi színművészet éppen e három dunántúli város - Győr, Székesfehérvár, Pécs - falai között fejlődött leginkább - Buda és Kolozsvár után a legmagasabb színvonalúra a 18. században és a reformkorban. Mindhárom kiváltságokkal bíró püspöki város, több, mint mezőváros, nem oppidum, hanem civitas, majd a 18. században előbb Győr, majd Pécs szabad királyi város, civitas libera et regia. Mindhárom város jelentős polgársággal bír már a középkorban, nyugati, elsősorban német eredetfa iparos-kereskedő cívisekkel. A török alatt és után a betelepült német és más - Pécsett déli szláv: horvát, szerb - lakosság volt meghatározó a kevéssé polgárosult magyar lakosság mellett. A vezető szerepet pedig mindhárom városban a német nyelvű és kultúrájú polgárság vitte. Bár Pécsett a "három nemzet" (magyar, német, horvát) a 18. században formálisan egyenrangú volt, váltakozva viselték a városi tisztségeket is, és a kultúrában is egymás mellé tették le névjegyüket lásd német, magyar, horvát iskola, és - e kötetből tudjuk meg - e három nyelven játszott jezsuita iskoladrámák a 18. század elején-közepén. Később, a 19. század első felében, a reformkorban a német városi polgárságra erősen hatnak a II. József Habsburg császár és király - a birodalmi nem németek, így magyarok által - "németesítő"-nek tartott társadalmi, kulturális reformjai, s ez a német-osztrák irodalom-, zene-, színházi művészet alkotásainak elterjedését jelentette a birodalom, benne a magyar királyság városaiban, melyek polgársága németül beszélvén elsődleges befogadója lesz e német nyelvi és a német polgári világot közvetíti kultúra megnyilvánulásainak. Mindhárom város római katolikus püspökségi székhely, a püspöki hatalom nem kevés megnyilvánulásával; számban is jelentős papság, káptalani testület, nagy számú alsó papság, több plébánia, szerzetesrendek. Az egyházi társadalom jól látható módon részt vesz e városok életében, a feudális joghatósággal élő püspöknek társadalmi hátteret adva, a szabad királyi városi rang elnyerése után is jelentős társadalmi-politikai súllyal és kulturális befolyással bír ez az egyházi társadalom, kulturális-eszmei alapállása pedig nem felel meg a polgárság igényeinek, életszemléletének. Mindhárom város közigazgatási, várme61