Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - Zábori László: Az 1896-os választások Pest megyében / 15–21. o.

mólt.

5 A 95-ös év végén Bánffy Dezső miniszterelnöknek a választási esélyeket firtató levelére írt válaszában sem festett valami rózsás képet a kormánypárt helyzetéről. „Erős és kitartó küzdelmet kell folytatnunk - hangoztatta a főispán - mert ha csak annyit teszünk, mint a múlt választásoknál, akkor a bukás biztos és kikerülhetetlen." A törvényhatósági bizottság többsége ugyan szabadelvű párti - írta Beniczky - ám ez még egyáltalán nem biztosíték a választások megnyerésére. Hiszen Kecskeméten is 20 fős többsége van a kormánypártnak a városi képviselőtestületben, ám egyetlen esetet leszámítva még sosem győzött ott szabadelvű jelölt. (S ebben az egyetlen esetben is az történt, hogy az antiszemita jelölt elbuktatására összefogott a Függetlenségi és a Szabadelvű Párt, s így az utóbbi jelöltje győzött.)

6 A megfelelő jelöltek kiválasztása már 95 nyarán megkezdődött. A Szabadelvű Párt csupán a szentendrei választókerületben mehetett biztosra, ahol Luppa Péterrel szemben az ellenzék nem tudott eséllyel induló jelöltet találni. Kérdéses volt viszont a ráckevei körzet megtartása a kormánypárt számára. A 92-es választásokon Földváry Miklós, Földváry Mihály alispán fia, ha nagy nehézségekkel is, de elhódította a mandátumot, igaz, a ráckevei királyi uradalom intézőjének aktív segédletével. Ám időközben az alispán meghalt, az intéző pedig nyugalomba vonult. A főispán nem hagyott kétséget: a hatóságok mindent megtesznek Földváry támogatása érdekében.

7 Különös helyzet állt elő Dabason, ahol Halász Zsigmond főszolgabíró mellett felmerült Földváry László jelölésének lehetősége is a kormánypárt részéről. Halász Zsigmond ekkor a főispán előtt kijelentette: amennyiben a Szabadelvű Párt helyette valaki mást jelöl, akkor ő a Függetlenségi Párt színeiben lép majd fel. Mivel a kerületben a főszolgabíró meglehetősen népszerű volt, ráadásul anyagi támogatást sem kért a párttól, a főispán Halász Zsigmond jelölését támogatta, s ebbe a miniszterelnök is beleegyezett.

8 Nehézségek adódtak Gödöllőn is, ahol miután a korábbi kormánypárti jelölt visszalépett, Wolfher Tivadar újpesti bőrgyáros ajánlkozott képviselőnek. Beniczkynek főhetett a feje: miféle esélye lehet egy izraelita vallású képviselőnek egy döntően katolikus választókörzetben, ráadásul épp a királyi család kedvelt tartózkodási helyén? Wolfher vagyonos ember volt, így megválasztása a Szabadelvű Pártnak egyetlen fillérjébe sem került volna. A főispán teljesen esélytelennek látta Wolfnert, aki ellen a gödöllői körzet szabadelvű vezérei is felléptek. Ebben a kérdésben csakis a miniszterelnök dönthetett, aki jelezte, hogy nem csupán neki, de a királynak sincs kifogása Wolfher jelölése ellen.

9 Mivel a gödöllői kerület elhódítása a kormánypárt számára létfontosságúnak tűnt, Beniczky megpróbálta rábeszélni az ott nem csekély befolyással rendelkező gróf Károlyi Sándort, hogy a választási harcban maradjon semleges, gazdatisztjeit pedig engedje a Szabadelvű Pártra szavazni. Ennek a rosszízű „paktumnak" a híre azonban valahogy kiszivárgott, alaposan fel is kavarta az indulatokat, úgyhogy Beniczky a miniszterelnök előtt is mentegetőzni kényszerült.

10 Nehezen ment a megfelelő jelölt kiválasztása Abonyban is, ahol - legalábbis a főispán megítélése szerint - a korábbi képviselőről immár „senki hallani sem akar". Végül is a helyi főkapitány személyében állapodtak meg, akinek az „indítása a legkevesebb pénzzel is járna". A korábbi képviselőjelölt, a nemzeti párti Gullner Gyula legyőzhető ellenfélnek tűnt.

11 Dunavecsén az előző választáson a Nemzeti Párt színeiben képviselővé választott Hajós József hajlandó lett volna a Szabadelvű Párt lobogója alatt fellépni. Ám a Függetlenségi Párt részéről Benyovszky Sándor jelentette be indulását, akit Kossuth Ferenc személyesen is támogatott. Ezek után kormánypárti győzelemre nem lehetett többé számítani, s Hajós vissza is lépett.

12 Teljességgel esélytelennek tűnt a kormánypárt a nagykőrösi és ceglédi kerületben: az előbbiben Eötvös Károly, 16