Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - Lázár György: A magyarországi szlovák nemzetiségi oktatás intézményrendszerének kiépülése / 3–14. o.

LAZAR GYÖRGY A magyarországi szlovák nemzetiségi oktatás intézményrendszerének kiépülése

1 A magyarországi szlovákok ősei többségükben a 17-18-ik században települtek át mai lakóhelyükre az akkori Felső-Magyarország, a mai Szlovákia területéről. A szülőhely elhagyásában a megélhetési viszonyok romlása mellett szerepe volt az evangélikusokat sújtó vallási elnyomásnak is. Új lakóhelyük földesurai viszont annak érdekében, hogy a török uralom idején elnéptelenedett birtokaikon munkaerőhöz jussanak, a telepesek részére kezdetben adókedvezményeket biztosítottak és lehetővé tették vallásuk szabad gyakorlását. Ez idő tájt - vagyis a modern szlovák nemzet kialakulása előtt - az áttelepültek nagy részében még nem fejlődött ki mai értelemben vett nemzeti öntudat. Erre a szülőföldjükön maradt szlovákoknál is csak a 19-ik században a feudalizmus bomlásával meginduló polgári fejlődés hatására került sor. A reformokat követelő magyar nemesség több évtizedes küzdelem eredményeként a 19-ik század negyvenes éveiben elérte, hogy a latin helyett a magyar nyelv váljon hivatalossá, eközben azonban összeütközésbe került az itt élő és mindinkább nemzeti öntudatra ébredő többi néppel - a szlovákokkal is -, mert nem volt hajlandó elismerni ezek ugyancsak jogosan hangoztatott nyelvi-kulturális igényeit. A szlovákok nemzeti mozgalmának élén az 1830-as 40-es években Ludevit Stur állott. A szlovákok kezdetben nyelvük, kultúrájuk elismerését követelték, a kimondottan politikai jellegű követelések csak a mozgalom későbbi szakaszában jelennek meg, beleértve az önálló szlovák területi autonómia létrehozásának igényét is. A szakirodalom utal arra, hogy a szórványtelepüléseken élő szlovákok körében sem maradtak ismeretlenek a nemzeti mozgalom céljai és törekvései.

2 Az áttelepült - területileg szórványokban élő - szlovákok és az otthon maradottak kezdetben élénk kapcsolatot tartottak egymással. A nyelvszigetekben élők számára meghatározó jelentősége volt annak, hogy egészen 1918-ig (vagyis az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáig) azonos államkeretben éltek anyanemzetükkel, s ez a nyelvi-kulturális kapcsolatok fenntartását nagymértékben megkönnyítette. Ugyanekkor, éppen a 19-ik század második felétől erősödik fel az a folyamat, amelynek során a nyelvszigetek lakói kulturális és egyéb szempontból egyre inkább elszigetelődnek az anyanemzettől. Pedig éppen ez az az időszak, amikor jelentős fejlődésen megy keresztül a szlovák nyelv és kultúra, s lényegében ekkorra fejeződik be a mai értelemben vett szlovák irodalmi nyelv kialakulása is. Annak következtében, hogy a nyelvszigetekben élők ebből a fejlődésből kimaradtak, szakadék keletkezett az általuk beszélt - sok tekintetben 18-ik századi archaizmusokat őrző nyelvjárások - és az irodalmi nyelv között. A mai állapot gyökerei tehát 3